A Zsolnay család titkát kutatja Tolvaly Ferenc új könyve, A Zsolnay-kód, amely részben Mattyasovszkyné-Zsolnay Teréz naplója alapján dolgozza fel Európa egyik legnagyobb porcelánmanufaktúrájának történetét

Végre született egy olyan könyv, amely a genetikától a pszichológiáig elmagyarázza nekünk, miért viselkedünk úgy a mindennapokban, ahogy. Vajon eleve elrendelt dolgokról van szó vagy változtathatunk rajta?

Hogy mi köti össze ezt a három látszólag teljesen különálló dolgot? Az elsőkönyves amerikai író, Matthew Jarpe, cyber-punk regénye a Szabadesés Rádió.

Igenis vannak titkos szegletei a világnak, bármennyire is igyekeznek az örök kiábrándultak, romantikaellenesek, ál-realisták ennek ellenkezőjét hirdetni. A régészet például szerintem egy romantikus mesterség, de ismerek régészeket, akik elég magabiztosan állították, nincsenek boszniai piramisok. Most meg éppen az kezd kiderülni, hogy igenis vannak, találtak már régészeti leleteket, melyek ezt bizonyítják. Amúgy meg kinek árt vele az ember, ha romantikus képzelgései vannak? Senkinek. Tehát hátrább az agarakkal, kedves „csak a szememnek hiszek” urak és hölgyek, vannak még rejtett csodák itt a földünkön is.

Múltkor okos vagy bölcs /vagy mindkettő/ emberek okos vagy bölcs aforizmáiról írtam, de a könyvtárak gonosz módon a nagy és híres emberek viccesnek mondható mondásait, olykor butaságainak, sőt gonosz megjegyzéseinek gyűjteményét is őrzik. Nem is egy kötetben. Az antikváriumban ismét szert tettem az Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni. című, Fejszabadító idézetek alcímet viselő régi-régi könyvecskére, amely olyan ó, hogy születésekor még 128 forintért lehetett hozzájutni.

A régmúltban, természetesen. A mai „betyárok” egészen más utakon járnak, nem lóháton menekülnek poros-kátyús utakon üldözőik elől, hanem repülőgépen, s mondjuk egészen Thaiföldig, nem feltétlenül a gazdagoktól rabolnak, hanem a bankautomatákból, tehát nagyot fordult a világ.

Már régóta nem indulok úgy útnak Erdély felé, hogy ne vinnék magammal néhány Váradi-Lőwey albumot. Nem mondom, autó nélkül kissé bajos lenne ezeket a súlyra is tekintélyes, gyönyörű kiadványokat magammal cipelni, ám szakmám ma már szükséges eszköze, a gépkocsi e tekintetben is jó társnak bizonyul. Az albumok tehát jönnek velem, és én, iránytűként használva őket lassan elvégzem az „Erdély Egyetemet”.

Annak viszont aligha jár ólomlábon, aki kezébe veszi Sitkei Levente Fekete Sivatagát. Rohannak a sorok, mintha az arab világ vérrel áztatott jelenével szemben valamivel igazolni kellene, hogy nem úgy van ám. Hogy ilyen is van. Hogy ez is egy arab ország, ahol sírva, tapsolva, könnyes szemmel örvendeznek, ha messzi útjáról végre hazatér a király. Szaúd-Arábia mesésen varázslatos, dúsgazdag világa szólal meg a parányi könyvben.