Új regényén dolgozik az Aegon-díjas Kun Árpád

Új regényén dolgozik az Aegon-díjas Kun Árpád

Boldog Észak című regényéért Aegon Művészeti Díjjal jutalmazott, Norvégiában élő Kun Árpád saját történetét tervezi megírni következő regényében.

Nagy megtiszteltetésnek és örömnek nevezte Kun Árpád, hogy neki ítélte a zsűri az idei Aegon Művészeti Díjat. “Az elismerés arra buzdít, hogy tovább írjak” Így fogalmazott a szerző az MTI-nek adott interjúban.

A Boldog Észak című könyv 2013-ban jelent meg a Magvető Kiadónál, a regény egy afrikai férfi, Aimé Billion életéről szól, arról, hogy miként lel otthonra Norvégiában. Billion sehol nem találja a helyét a világban: idegennek érzi magát. Ereiben joruba, vietnámi és francia vér keveredik, az afrikaiak fehérnek, a fehérek afrikainak tartják.

A József Attila-díjas szerző elmondta, hogy nyolc éve él Norvégiában, ahol időseket ápol. Mint megjegyezte, az északi ország hozta meg számára azt a nyugalmat, amely a hosszú műfajokhoz kell. “Inspirálóan hat rám az is, hogy valójában nincs időm írni, az alvástól kell elvennem ezt a napi két órát” – fogalmazott Kun Árpád, aki jelenleg négy kisgyermeket nevel feleségével, ezért általában hajnalban ül a gép elé. “Valójában mindig akkor ment a legjobban az írás, ha nem volt rá időm, az Esőkönyv című regényem is így született” – idézte fel. 

Arra a felvetésre, hogy lát-e a Boldog Északhoz hasonló hangvételű regényt a magyar irodalomban, Kun Árpád azt felelte, hogy ő azokat az írókat tartja követendőknek, akik a téma mellett a nyelvet is felfedezik, amelyen azt ki lehet fejezni. Példaképének Nádas Pétert, Oravecz Imrét, Bodor Ádámot és leginkább Kertész Imrét tartja, aki a holokausztról tudott egy korábban nem ismert, egyedülálló nyelven írni. Szerinte a kifejezési módra rá lehet bukkanni szerencsével is, de az igazán nagy művek nyelvét hosszas kutatás, kísérletezés érleli. 

Felidézte, hogy nyolc éve él Norvégiában, korábban a franciaországi Bordeaux-ban dolgozott lektorként. “Franciaország után közel egy évet itthon próbáltunk munkát találni feleségemmel, de nem jött össze. Orsi, a feleségem skandinavisztika szakos volt, így elhatároztuk, hogy Norvégiában próbálunk szerencsét. Mivel éppen gyermeket vártunk, ő elment dolgozni, én pedig szülési szabadsággal otthon maradtam a kisebbik gyerekkel egészen 2008-ig” – mesélte. Szerinte az idősgondozás valóságos kincsesbánya egy írónak, annyi érdekes és tanulságos történettel találkozik. “Amit a munkám során láttam, felhasználtam a Boldog Északban” – mutatott rá. A könyvet 2009-ben kezdte írni és 2012-ben fejezte be. 

Arra a kérdésre, hogy Aimé Billion mennyiben tekinthető az ő alteregójának, azt mondta, hogy bár a könyv fikció, főhősében a saját élményeit írta meg. “Pesti bölcsészként meglehetősen idegennek érzem magam Norvégiában. Egyszer azt mondtam, hogy akkor sem lennék idegenebb, ha afrikai vudu varázsló lennék” – mesélt a kezdetekről, hozzátéve, hogy ez a rádöbbenés kapcsolta össze az időközben megismert benini Aimé történetével. “A fő csapás mégis az, hogy ez a könyv fikció, engem a valóság csak hihetőség oldaláról érdekel” – mutatott rá. A könyv Afrikában játszódó részéhez sokat kutatott, a norvég részhez viszont a saját tapasztalatait használta fel. 

Kun Árpád szólt arról is, hogy már a könyv epilógusában ott van a következő regény ígérete, amit el is kezdett írni. A kötet arról szól majd, hogy ők hogyan kerültek Norvégiába.

A szerző 1965-ben született Sopronban. Az ELTE magyar-történelem, majd esztétika szakán végezte tanulmányait, 1995-96-ban a párizsi Sorbonne-on Soros-ösztöndíjas volt. 1991-94-ben a Széphalom Könyvműhely irodalmi szerkesztője volt. 1984 óta jelennek meg versei. 1993-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjas, 1996-97-ben Eötvös-, 1999-ben Soros irodalmi ösztöndíjas. 1992-ben megkapta a Holmi kritikapályázatának fődíját, 2000-ben Déry Tibor-díjat, 2013-ban József Attila-díjat kapott. Főbb művei: Ilion (1989), Bál (1991), Esőkönyv (regény, 1995), Medárdus énekel (1998), Véletlen madár (2003), Szülsz (2011).