A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek részeként megnyíló, Az Élet művészete – Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895-1914) című kiállítás a korszak plakátművészeti és reklámgrafikai remekművei mellett megidézi a 19. és 20. század fordulójának szecessziós tárgykultúráját is, könyveket, folyóiratokat, valamint iparművészeti tárgyakat, kerámiákat és bútorokat, összesen több mint kétszáz műtárgyat bemutatva – hangzott el a tárlatról tartott szerdai budapesti sajtótájékoztatón.
Vigh Annamária, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria (MNG) főigazgató-helyettese a kiállítás céljának nevezte, hogy fókuszba kerüljön a plakát műfaja, különös tekintettel arra, hogy a magyar plakátművészet az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában nemzetközi viszonylatban is maradandót alkotott.
“A szecesszió az első modern kori, nagy átfogó stílustörekvés volt, melynek követői azt szerették volna, hogy az élet minden területén nyomot tudjanak hagyni, így az épületeken, a bútorokon és az iparművészeti kulturális tárgyak sokaságán is”
– hangsúlyozta, majd hozzátette, a kiállítás során feltárul egy különleges, újszerű városi világ, hiszen már a színházak, a kabarék, a fürdők és a különböző sportesemények világát próbálják megjeleníteni a kiállított műtárgyak.
“A műalkotások elsősorban az MNG plakátgyűjteményéből származnak, de az Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum és a Kiscelli Múzeum gyűjteményéből is kölcsönöztek alkotásokat”
– sorolta a főigazgató-helyettes.
A szecesszió időszakára eső második ipari forradalom – amely az energiatermelés területén óriási változásokat hozott – új lehetőséget adott az alkotóknak, akik már nemcsak a természetes fénnyel tudtak “játszani”, hanem immár a mesterséges fény adta lehetőségeket is ki tudták használni a közvilágítás révén – hívta fel a figyelmet Mátrai Károly, az MVM Zrt. vezérigazgatója.
Katona Anikó, a kiállítás kurátora kiemelte, a kiállításon mintegy 120 plakát szerepel olyan művészektől, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Ferenczy Károly, valamint a neves festők mellett feltűnnek a plakátra szakosodott művészek is, köztük Faragó Géza, Biró Mihály, Helbing Ferenc és Tuszkay Márton.
Hozzátette, a tárlat a plakátműfaj fejlődését és magyarországi kezdeteit nemzetközi kontextusban mutatja be, szerepeltetve a műfaj legnagyobbjai, Alfons Mucha, Gustav Klimt, Henri de Toulouse-Lautrec, Koloman Moser és mások műveit.
Az eseményen kiosztott sajtóanyagban felidézték, hogy a plakát a nagyvárosi kultúra új műfajaként jelent meg a 19. század végén Párizs és London utcáin; színre lépése a nagyvárosi életforma kifejeződése, valamint a tömeggyártás és fogyasztás eredménye volt. A plakát ízig-vérig modern jelenség, a reklám eszköze, ugyanakkor már a kezdetekkor magas művészetként azonosította önmagát, melynek sajátos esztétikája, kiemelkedő alkotói és rajongói voltak.
A kiállított plakátok a legkülönbözőbb jelenségeket (újságok, színházak, kabarék, mulatók és kereskedelmi termékek) hirdetik, így felidézve készítésük korát.
A kiállítás felvillantja a polgári otthonok világát, a századforduló városi éjszakai életét, a kávéházak hangulatát, a városi nők öltözködését, szokásait, a korban népszerű szabadidős tevékenységeket, a gyógyfürdők látogatását és a különleges bálokat is. A plakátok egyik legfontosabb motívuma a nő, aki a legkülönbözőbb szerepekben tűnik fel az öntudatos nagyvilági dámától az éteri múzsáig. Az október 5-ig látogatható tárlat – amelyet magyar és angol nyelven is megjelenő katalógus kísér – kiemelt szakmai partnerei a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), az MNMKK Iparművészeti Múzeum és a Budapest Történeti Múzeum (BMT) Kiscelli Múzeuma; kiemelt támogatója pedig az MVM Csoport.
