Csütörtöktől játsszák a hazai mozik Zomborácz Virág Utóélet című első nagyjátékfilmjét, amely a Karlovy Varyban júliusban tartott nemzetközi fesztiválon debütált nagy kritikai sikerrel.

Az Utóélet 2013 elején 35 napig forgott Pécs környékén, ám az ötlet még 2008-ban született meg, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a diplomafilm forgatókönyvötletét kellett beadni – idézte fel az MTI-nek Zomborácz Virág az előzményeket. A mozgókép nemzetközi premierjét az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválon tartották, ahol az East of the West versenyszekció nyitányaként vetítették. Kiemelte, hogy az Utóélet személyes élményen alapszik, ám mivel nem akart önéletrajzi filmet készíteni, ezért az íráskor igyekezett eltávolítani magától a cselekményt. A forgatókönyv végleges formája hosszú, több mint ötéves fejlesztési munka eredménye volt, a filmtervet a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztése mellett több nemzetközi workshopon is tovább csiszolta. A KMH Film gyártásában és a Magyar Nemzeti Filmalap 190 millió forintos gyártási támogatásával készült Utóéletben a mindentől szorongó Mózes képtelen megfelelni lelkész apja (Gálffi László) elvárásainak. A lelkész váratlanul szívrohamot kap és meghal, ám szellemként továbbra sem tágít Mózes mellől. A fiú kétségbeesetten próbál megszabadulni a kísértettől és ebben segítségére lesz egy spiritiszta autószerelő (Anger Zsolt), valamint a lelkész asszisztense (Petrik Andrea). A rendező, akinek a nevéhez több sikeres és díjnyertes rövidfilm (A macska szerepe a francia irodalomban, Nyomtávváltás, Valami kék, Dipendenza) fűződik, arról is szólt, hogy a film műfaját nehéz meghatározni, hiszen nem zsáner, leginkább abszurdba hajló drámának nevezné az alkotást. Arra a kérdésre, hogy miért amatőr színészt kért fel a főszerepre, azt felelte, hogy a főhőst alakító Kristóf Márton pusztán a jelenlétével képes volt megjeleníteni a bizonytalanságot, erre szerinte a profi színészek, akikben ott buzog a szereplési vágy, ilyen hitelességgel nem képesek.

A színészt egyébként a film producere, Pusztai Ferenc ajánlotta a figyelmébe. Zomborácz Virág felidézte azt is, hogy a forgatást hosszú helyszínkeresés előzte meg. “A látványtervezővel, Takács Lillával és a felvételvezetővel, Szupp Gézával hármasban jártuk az országot és mindent lefotóztunk. Amikor ezeket megmutattuk az operatőrnek, Pohárnok Gergelynek, ő is elmondta a véleményét” – magyarázta, hozzátéve, hogy bár igyekeztek mindent előre eltervezni, előfordultak helyzetek, amikor improvizálni kellett. Az egyik legnehezebb, legtöbbször felvett jelenet a temetés volt, amikor az esperes által elengedett galamb folyton az egyik sírásó fejére szállt. “A galamboknak ugyanis az a tulajdonsága, hogy mindig a legmagasabb pontra szállnak. Viszont mi egy kietlen temetőben dolgoztunk, ezért folyton az egyik sírásó fejét találta meg. Akinek, mint a statisztáknak is, komolyan kellett volna állni, de mindenki röhögött” – mesélte. A rendező, aki azóta a közmédia Fapad című sorozatának epizódjain is dolgozott, szólt arról is: örül, hogy elkészülhetett az első nagyjátékfilmje, bár szerinte nem minden filmtervnek tesz jót, ha ilyen hosszú ideig tartanak az előkészületek. Megjegyezte, hogy nem volt könnyű ugyanazt a hangulatot hat éven keresztül fenntartani magában, de elégedett az eredménnyel. “Akik látták a filmet, azt mondják, hogy az Utóélet nagyon olyan, amilyen én vagyok” – vélekedett. Az apát játszó Gálffi László és Kristóf Márton mellett a további szerepekben Csákányi Eszter, Anger Zsolt, Gyabronka József, Petrik Andrea, Mészáros Máté és Kocsis Gergely tűnik fel.