Örök Házsongárd, Kolozsvár és sírkertje a századok sodrában

Örök Házsongárd, Kolozsvár és sírkertje a századok sodrában

Örök Házsongárd

Pedig ennek a kicsiny népnek annyi, de annyi nagyszerű halottja, köztük sok hősi halottja van, mint tán senki másnak, s rájuk emlékezni, sírjaikat ápolni már csak azért is jó, mert közben megismerhetjük történelmünket, múltunkat, gyökereinket, melyek nélkül az ember a jelenét sem értheti és a jövőt sem építheti. /Bár sokan megpróbálták végképp eltörölni a múltat, de láthatjuk, mire mentünk ezzel az abszurd ötlettel./

Most két kiváló ember segítségével végre azok is tehetnek egy temetői sétát, akik sosem jártak még Kolozsvár lenyűgöző szépségű és rejtelmes hangulatú sírkertjében. Ez a séta egy kétkötetes album segítségével jöhet létre, Gaal György és Gránitz Miklós jóvoltából. Hatszáznál is több oldalon mutatják be Házsongárdot, ezt a múltmesélő, csodálatos temetőparkot, amelynek még a fényképeitől is elvarázsolt hangulatba kerül az ember. Gyönyörű könyvet szerkesztettek. Európa egyik legrégebbi temetőjéhez méltót, és persze kincses Kolozsvárhoz is méltót. Kincs itt van bőven. Több mint négy évszázad közéletének, kultúrájának jeles alakjai és tanúi alusszák itt örök álmukat, kiknek porladó csontjait valószínűleg előbb-utóbb elemészti a föld, de amit életükben tettek, annak emlékezetünkből nem szabad eltűnnie soha.

Az album két kötete nemcsak azért érdemes figyelmünkre, mert fényképanyaga /Gránitz Miklósnak hála/ páratlanul gazdag és részletgazdag, ez utóbbin azt értem, hogy például a sírkövek felirata szinte jobban olvasható, mint amit egy-egy felhős napon a Házsongárd sírjai között bolyongó érdeklődő ki tud bogozni az összehajló fák alatt. Hanem azért is gazdagító olvasmány, mert Kolozsvár története mellet az eltemetett holtakról is bőséggel kínál tudnivalókat, ezeket pedig Gaal György irodalom- és művelődéstörténésznek köszönhetjük. S ha már sírfeliratokat emlegettem, a temetőben a humor is jelen van, bizonyítva, a halál a hívő lélek számára a titokzatosságtól, ismeretlenségtől való félelem mellett a folytatás reménységét is jelenti, a szomorúság saját fájdalmunk, elhagyatottságunk miatt önt el bennünket. Nos, állítólag a 18. század vége felé vált divattá a halottak nevében írt verses búcsúszöveg kőbe vésése. Idézek Hajós Jánosné Tyúk Kata, 1784-ben fiatalon elhunyt asszony sírverséből:

Itt nyugszik az Hajós János élete párja

Tyúk Kata s itt lelki vő legényit várja.

Hogy menybe magához fel vigye s bezárja

Hol többé ne járja változások árja.

Sajnos a kétkötetes albumot nem vihetjük magunkkal egy valóságos házsongárdi sétára, ugyanis nem bírnánk el. Ám a benne található térképről hasznos rajzot, amolyan turistatérképet készíthetünk magunknak. Csak néhány név a domboldal „lakói” közül: Brassai Sámuel, Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, a Bethlen család, Szilágyi Domokos, Dsida Jenő, Reményik Sándor.

Hajdanvolt ifjúságom gimnáziumi éveiben barátnőimmel a temetőbe jártunk tanulni tavasszal és ősszel. Sokan megborzongtak ennek hallatán, amit akkor sem értettem, most sem értek. A temetők szépek. A debreceni temető is gyönyörű a Nagyerdőben, s mi akkoriban a lakótelepek borzadályából és a kopott szocialista realizmusból a szépbe vágytunk. A temetőt nem sikerült elrontani. Romániának sem sikerült Házsongárdot. Szerencsére.

                                                                                                                              Kondor Katalin

Kapcsolódó cikkek