A német főváros Tiergarten kerületén át vezető nyílegyenes sugárúton, a Strasse des 17. Junin, egy jókora körönd közepén magasodó emlékműre Vilmos porosz király (a későbbi I. Vilmos német császár) adott megbízást a Schleswig birtoklásáért vívott háború (1864) után. Az elképzelés szerint a mű a Dániát legyőző magasztos porosz-osztrák katonai szövetséget örökítette volna meg, ám a történelem közbeszólt.

Berlin szíve

Mire a benyújtott művészi terveket elbírálta volna az illetékes királyi bizottmány, az egykori bajtársak hajba kaptak Schleswig és Holstein igazgatásának jogán. A vitának fegyveres összetűzés lett a vége. Poroszország és néhány északnémet szövetségese hadat üzent Ausztriának és a vele tartó Hannovernek, Bajorországnak és Badennek. Bár az erőviszonyok a délnémet monarchiák sikerét ígérték, hét heti csatározás után, a königgrätzi ütközetben (1866) Ausztria és szövetségesei kénytelenek voltak kapitulálni. Ennek eredményeként a Habsburg császárság kiszorult a német egység megteremtéséből, és az porosz vezetés alatt valósult meg.

Előbb azonban következett a harmadik háború, mégpedig Franciaország ellen. Az osztrákok legyőzése nyomán vitathatatlanul Poroszország lett a német nyelvterület vezető hatalma. Az általa 1867-ben létrehozott Északnémet Szövetség (Norddeutscher Bund) viszont felborította az európai hatalmi egyensúlyt, amelyet a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus (1815) alakított ki. A kirajzolódó német nemzetállam létrehozása ellen főleg Párizs berzenkedett; III. Napóleon ellenállását Otto von Bismarck porosz miniszterelnök egy újabb háború kiprovokálása révén győzte le. 1870. szeptember 2-án Sedannál a francia seregek letették a fegyvert, Elzász és Lotaringia visszacsatolásával és (Ausztria kivételével) az összes német királyság, hercegség, őrgrófság egyesítésével létrejött a II. Német Birodalom, amelynek császárává Hohenzollern Vilmost választották.

A Siegessäule e három háborúnak állít emléket, a felszabadítónak (Dánia ellen), a német háborúnak (Ausztria ellen) és az egyesítő háborúnak (a franciák ellen). A 67 méter magas, Heinrich Strack udvari főépítész révén tervezett Győzelmi oszlop palástját a háborúkban zsákmányolt ágyúk aranyozott csövei díszítik. Az emlékmű csúcsán Viktória, a győzelem istennője magasodik, a 8,32 méter magas bronzszobor (Friedrich Drake alkotása) negyven tonnát nyom. A felújításkor az istennő és az ágyúk csinosításához tizenöt kilogramm aranylemezt használtak fel.

Berlin

A munkálatok 4,3 millió eurót emésztettek föl. A restaurátorok felújították az oszlop talapzatán látható négy hatalmas domborművet is, amelyek a három háborúból vett jeleneteket, valamint a franciák elleni diadalt követő berlini fogadtatást ábrázolják. A berliniek révén csak Goldelse (Arany Elza) néven emlegetett szoborhoz kétszáznyolcvanöt fokos csigalépcsőn lehet feljutni; évente kétszázezren teszik meg a fáradságos utat, hogy a Viktória alatti platformról kitekintve fenséges körpanorámában gyönyörködjenek.

A felújítás során a falfirkálók elrettentése végett, a kerület műemlékvédelmi osztálya videokamerákat is elhelyezett a csigalépcső mentén. Ez növeli a fenntartási költségeket, emiatt a belépőjegyek ára az eddigi 2,20-ról három euróra emelkedett.