A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva szombattól látható a New York-i Magyar Kulturális Központban a szentendrei skanzennek az 1940-es évek lakosságcseréjét feldolgozó kiállítása.

A különböző népcsoportok politikai erőszakkal végrehajtott kitelepítéseit bemutató, „LEAVE EVERYTHING BEHIND…The micro-history of forced migration in Central Europe after World War II” címmel megnyíló kiállítás február 16-ig tekinthető meg. A látogatók a fotók mellett interjúkon, hanganyagokon, élettörténeteken és családi leveleken keresztül élhetik át a kényszerutazás keserveit – így mutatta be a tárlatot a Vass Erika néprajzkutató, a kiállítás kurátora. A hazai kiállításhoz hasonlóan New Yorkban is felállították azt az emlékfalat, amelyre bárki felírhatja saját történetét.
    
„A tárlatnak nemcsak a konkrét történetisége érdekes, hanem a szemlélete is, mert ráirányítja a figyelmet arra, hogy a személyes történelem is része a nagy narratívának. Mindenki élettörténete tanulságos és megőrzendő” – hangsúlyozta Vass Erika. A kiállítás koncepciójában kapcsolódik ahhoz a kutató-gyűjtő programhoz, amelyet az intézet szeretne elindítani Személyes történelem – közös örökség: Amerikai magyarok történetei címen, és amelynek célja élettörténetek gyűjtése, archiválása és virtuális felületen való kétnyelvű publikálása. 
    

a Skanzenben

A kiállításhoz a néprajzi tárgyak egy részét az American Hungarian Foundation New Brunswickban (New Jersey) található Hungarian Heritage Múzeuma adta kölcsön. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 2011 júliusában nyílt meg az az állandó kiállítás, amely a Baranya megyei Hidas történetén keresztül ábrázolja az 1944 és 1948 között lezajlott dél-dunántúli eseményeket. A második világháborút követő időszak egyik fontos, sokakat érintő eseménye volt a különböző népcsoportok politikai erőszakkal végrehajtott kitelepítései. A szülőföld kényszerű elhagyását, a saját lakóházból való kitoloncolás, kisemmizés, a legfeljebb húszkilós engedélyezett csomag és a „mindent hátra kell hagyni” traumáját sokan élték át. Az interaktív tárlat három népcsoport történetét mutatja be: az 1946 és 1948 között kitelepített svábokét, a házaikba beköltöztetett bukovinai székelyekét – akiket 1941-ben telepítették át a jobb jövő reményében a Jugoszláviától akkor visszacsatolt Bácskába, ahonnan azonban 1944 őszén el kellett menekülniük – és a Csehszlovákiából a Benes dekrétumok alapján kitelepített felvidéki magyarokét.