„Hétmérföldes csizmában kell járniuk, hogy lépést tartsanak.” Jó tanácsok szülőknek iskolakezdésre

„Hétmérföldes csizmában kell járniuk, hogy lépést tartsanak.” Jó tanácsok szülőknek iskolakezdésre

Királymezei Ágnes

Véget ért a nyár, ismét eljött a szeptember és ezzel együtt egy új tanév. A szülőkben először a kérdés anyagi vonzatai kerülnek előtérbe, de sajnos jóval kevesebb szó esik arról, vajon miként élik meg a gyermekeink lelkileg az iskolakezdést. Erről beszélgettem Királymezei Ágnes gyermekpszichológussal.

Ágnes főleg gyermekszeretete miatt választotta ezt a pályát. Mellette gyógypedagógus, pszichológus, munka és szervezet szakpszichológus, krízistanácsadó szakpszichológus és igazságügyi pszichológus szakértő. Két felnőtt gyermeke mellett a harmadik most kezdi az ötödik osztályt, így jól tudja milyen is egy kicsit iskolakezdésre motiválni. Régóta ismerjük egymást, így tegeződni fogunk.

– Ki segíthet és ki szólhat egyáltalán bele a gyermeknevelésbe?

A gyermek elsődlegesen a szülők vállalása és nevelésében a legfontosabb szerep vitathatatlanul az övék. Másodsorban az oktatási- nevelési intézmények nevelgetik tovább az a kis virágot, amit szerencsés esetben a szülők a magból bimbóvá érő, majd nyiladozni kezdő csemetéjüket átadják az oktatási intézmények bűvkörébe.

első nap az iskolában

Az első osztály szerepe a legfontosabb a gyermek életében. A tanító néni a gyermek szemében maga az „Isten”, feltétel nélkül  követi, – és bízzunk abban, hogy nem fél Isten. Az iskolában a gyerekek többsége eleinte a pedagógus kedvéért tanul. Ha szeretik egymást, az már maga a siker. A „gyengébbecske” gyermek is képes szárnyalni egy elfogadó, érzelmeket kinyilvánító pedagógus mellett. Az ellenkezője is igaz, hogy ha egy pedagógus nem ismeri eléggé adott gyermek képességeit és nem hozza ki belőle azt, amire képes, amennyiben nem elfogadó a gyermeket illetően, akkor a gyermek alulmotivált lesz, vagy éppen elveszti a motivációját a tanulással szemben, egy idő után megmakacsolja magát és az ördögi kör lassan bezárul, – senki nem lesz a helyzete magaslatán, sem gyermek, sem tanár. Nagyon sok problémánk adódik a terepen a pedagógus-gyermek viszonyának deficitjéből. Gyakran vannak esetek, amikor iskolaváltás is lesz az ilyen problémákból.

Egy gyermek életében nagyon fontos, hogy az iskolában is legyen boldogságérzése, legyenek sikerei. Csakis attól haladhat kellő hatékonysággal előre. Kevésbé vagyunk rászokva a dicsérgetésre, márpedig egy nagyon fontos láncszem a működésünkben.     

gyerekek az iskola

A gyermeket dícsérjük meg mindenért, amiért csak lehet!

Soha nem szabad az iskolát mumusként alkalmazni- ijesztgetni vele a gyereket. Mindig a jó oldaláról kell megközelíteni. Minden pozitívat, amit csak tudunk, adjunk elő az iskolával kapcsolatban: pl. azt hallottam erről az iskoláról, hogy…Vagy olyanokat például, hogy:

„Amikor én iskolás voltam, akkor is úgy volt, hogy…..majd Te is……” (A szülő életéből merített magyarázatok mindig hatékonyak. )

Találjuk meg együtt az iskola szépségeit, a lehetséges  ismerősöket, meséljünk az esetleg ismert tanárokról, diákokról!

A tudás gyarapítása, az ismeretszerzés fontossága is mérvadó érv. Az, hogy mennyi mindent meg lehet majd tanulni abban az iskolában- anya és apa is ott tanulta meg……….. és valami kellemes élmény elmesélése következzen. Nem baj ha nosztalgiázunk a gyerekkel együtt a sikeres iskolai életünkről- ezek az élmények összekovácsolnak minket a gyermekeinkkel.

A gyerek mindig tudja, legyen vele tisztában, hogy mi vár rá az iskolában, hogy körülbelül minek kell megfelelnie.

A napirendről

Fontosnak tartom az iskolakezdésnél azt, hogy az első napoktól kezdve legyen egy nagyon pontosan felépített napirendje a gyermeknek. Iskola után mi kell, hogy történjen, – szabadidő, pihenés, tanulás, különórák, újra szabadidő, -napzárta.

Első perctől kezdve nagyon lényeges a rendszeretet – az íróasztalon az iskolatáskában, a tolltartóban- ha az elején erre nagyon következetesen odafigyelünk, akkor mi szülők is sokat nyerhetünk vele. A tanuláshoz mindig úgy kezdjünk, hogy az íróasztalon legyen elég hely a könyveknek és a füzeteknek, ne csak a sarokra lehessen kiteríteni a füzetet. Akkor kezdhetünk a tanuláshoz, ha előtte tisztáztuk, hogy nem kell pisilni, nem éhes, nem szomjas, – akkor uccu neki. Sokkal hamarabb végzünk, mintha feldaraboljuk a munkánkat mindenféle melléktevékenységekkel.  Ráadásul hozzászokik csemeténk a kibújás lehetőségéhez.  Amennyiben lehetőség van rá, egy személyhez kapcsolódjon a tanulás, vagy meg is lehet esetleg pl, hogy a matek tanulás apáé, a többi anyáé- de akkor mindig így legyen.

szülővel

A felnőtt is csak olyat vállaljon be, amit mindig következetesen be tud tartani!

Jut eszembe! A gyermek kétszemélyes vállalás- az életében mindig jelen kell lenni az anyának és az apának ( kivéve, ha nem élnek együtt)- a feladatokból is ketten kell, hogy kivegyék a részüket.

Kedves Apukák ! Ne tessenek mindenféle kifogásokat találni arra, hogy  a gyereket az edzésre, különórára kell vinniük, esetleg este 7 után még a matek leckét is át kell nézniük vele! Soha vissza nem térő, soha nem behozható időszakot élünk meg nap, mint nap a gyermekeinkkel- tessenek ebben aktívan résztvenni! Meglátják, megéri!

Ha napközis a gyermekünk, akkor is nagyon fontos este egy ellenőrzés, kikérdezés, esetleg a megértés megerősítése, soha ne hagyjuk ki.

A különórákkal kapcsolatban lényegesnek tartom, hogy az első osztályban az legyen a fontos, hogy gyermekünk tanuljon meg magyarul írni, olvasni, tanuljon meg biztosan számolni, aztán majd másodiktól- ha minden jól összejött elsőben- akkor lehet tovább terhelni.

Sport megvonásával soha ne büntessünk gyermeket- TILOS!     

A sport szerepe kimondhatatlanul fontos a gyerekek életében, az állóképesség javításában, a figyelemfejlesztésben, a kognitív fejlődésükben is.

Közösségbe kerüléssel, a szocializációs folyamtokkal is óvatosan kell bánni. érdemes követni gyermekünk kapcsolatrendszerét, sőt segíteni is lehet neki abban, hogy hozzá hasonló társai, barátai legyenek, akikkel jó a kapcsolatuk. Hívjunk meg számunkra is kedvesnek vélt osztálytársakat, de programról gondoskodjunk, ne csak a számítógép előtt üljenek vagy tévét nézzenek. Tartalommal kell megtölteni ezeket az időszakokat.. 

A szülőknek javasolnám, hogy az egészséges szülői elfogultságuk mellett reálisan legyenek tisztában gyermekeik alapképességeivel, hogy tudják hogyan követeljenek, nehogy túl feszítsék a húrt, de lazára se eresszék azt a gyeplőt. Lehetőség van részfunkciók felmérésére nevelési Tanácsadókban, Pszichológiai rendelőkben- éljenek vele.

pihenés előtt

A pihenés nagyon fontos!

Este 8- legkésőbb 9-kor ágyba kell, hogy kerüljenek. Csak a kipihent, nyugodt, ám éber gyereknek van esélye jól teljesíteni. Nincs 8 után tévénézés, legfeljebb egy mese.

– Egy idősebb testvér, aki már javában iskolás, vagy mint a Te esetedben be is fejezte az iskolát, megkönnyíti a szülő helyzetét?

– Erre mindenképpen igen a válaszom, hiszen egymástól nagyon sokat „tanulhatnak”-, ha  jó a kapcsolatuk. Vigyázzunk ! A nagyobb testvérre áthárítani feladatokat a kisebbel kapcsolatosan ingoványos lehet! Módjával tegyük. 

– Vannak esetleg olyan tipikus hibák, melyeket a szülők el szoktak követni?

– Hogyne lennének. Például, ha iskolaéretlenül lett beiskolázva a gyermek, vagy ilyen hiba a túlkövetés, ha a szülők nincsenek tisztában a gyermekük képességeivel. Esetleg nem foglalkoznak eleget a gyermekükkel, mert nincs idejük a saját gyermekükre. Nem  ismerik gyermekük szabadidős tevékenységeit vagy nem beszélgetnek vele eleget.

Vannak gyakori pácienseid, szülőkre gondolok, akik ilyen problémákkal keresnek meg?

– 31 éve dolgozom nevelési Tanácsadóban, az egész életem arról szólt, hogy milyen problémákkal küzdenek a gyermekek a családon belül és az iskolában.

A tendencia az, hogy egyre több probléma van, egyre több problémás gyerek- ezekről szívesen beszélnék bővebben egy másik interjúban.

– Mik a tapasztalataid, a gyerekek többsége hogyan éli az első napot az iskolában?

Félnek, szorongnak az újtól, a kiszámíthatatlantól, tele vannak bizonytalansággal. Azonban a csodára várnak és remélem sokuk életében valóban meg is születik a csoda.

-Nehezére esik a gyerekek számára az óvodából az iskolára váltás?

Gondoljunk csak bele- augusztusban még gondtalan óvodás, majd néhány hét múlva felelősségteljes iskolásnak kell lennie. Ki képes arra, hogy ekkora léptékkel haladjon? Mi mindent akarnak ott tőle? Üljön, figyeljen, dolgozzon, ne egyen, ne menjen ki, csendben legyen, ne mozogjon, stb. –felsorolni is sok. Hétmérföldes csizmában kell járniuk, hogy lépést tartsanak.

Antalfy Krisztina

Kapcsolódó cikkek