Ezt Prof. Dr. Horváth János, a Budapest Világörökségéért Alapítvány tiszteletbeli elnöke, az Országgyűlés korelnöke, az Interparlamentáris Unió magyar nemzeti elnöke és az alapítvány elnöke, Bouquet László írta közleményükben, a „Civil üzenetben a 27. Műemléki Világnapra Budapestről”. Így folytatják:

„Közép-Kelet-Európa népei és városai még csak ébredőben vannak a fél évszázados hibernációból, miközben egyenlőtlen harcot vívnak maradékában is hallatlanul gazdag épített örökségük megmentéséért, kulturális identitásuk helyreállításáért. E folyamatban a világörökségi helyszínek –, amelyek egyesítik a világ kulturális ismeretét: a helyit az univerzálissal – különleges érvényesülési lehetőséget jelentenek a társadalmi nyilvánosság és összefogás révén. Az idei világnap témája vízi örökségünk. Méltó tehát az ünnepi megemlékezésre az a budapesti jó hír, hogy a két Duna-part páratlan világörökségi panorámájának alapvonalaként a folyam finom ívét kirajzoló, tizenkét kilométernyi, százötven éves, változatosan formált, monumentális partvédmű civil előterjesztésre e hónapban nyer – “saját jogon” is – műemléki védelmet.”

A Műemléki Világnapnak az 1982. évi tunéziai ICOMOS kollokviumon felvetett javaslata, majd az egy évvel későbbi UNESCO jóváhagyás és ajánlás óta a világra leselkedő veszélyektől és romboló beavatkozásoktól való félelem egyetemessé vált – folytatják. „Ez örökségi kincseink védelme fontosságának háttérbe szorulásával fenyeget, amelynek egyetlen ellenszere a társadalmi összefogás.”