A francia Mezőgazdasági, Élelmezési, Halászati, Vidékfejlesztési és Területfejlesztési Minisztérium munkatársa Párizsban egy magyar újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen elmondta, hogy a magyar elnökség előkészíti az ezzel kapcsolatos tanácsi következtetéseket, és ezt még márciusban megvitatják az agrárminiszterek. Februárban Martonyi János külügyminiszter is azt mondta az Európai Parlamentben, hogy az EU már készen áll arra, hogy a G20-ak francia elnökségével vállvetve törekedjen konkrét eredmények elérésére.

Martonyi János

A francia minisztérium illetékese kifejtette, hogy a francia elnökség közös megoldásokat szeretne találni a többek között az energetikai és mezőgazdasági nyersanyagárak szélsőséges volatilitásának csökkentésére, mert az hátráltatja a globális növekedést és fenyegeti az élelmiszerbiztonságot. A mezőgazdasági miniszterek ezért júniusban üléseznek, hogy konkrét megoldásokat javasoljanak az élelmiszerbiztonság megerősítésére és a mezőgazdasági kínálat fejlesztésére.

Az élelmiszerárak nagymértékű ingadozása nemcsak a kistermelők, hanem a fogyasztók számára is elfogadhatatlan, a szegényebb országokban pedig tragikus következményekkel járhat. A Világbank adatait megfigyelve, az utóbbi fél évben negyvennégy millió ember került a legszegényebbek közé, és hogy 2000 és 2008 között megduplázódott a szegény országok által importált élelmiszer-alapanyagok ára. A G20-as soros francia elnökség Európa elnökségeként kíván tevékenykedni, vagyis a magyar soros elnökség mellett együttműködnek az Európai Bizottsággal is. Ezenkívül várják a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek is, így például az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete, a Világkereskedelmi Szervezet, vagy az OECD javaslatait, de természetesen a G20 csoport többi tagja, és a civil szervezetek véleményét is kikérik.

A nyersanyag árak ingadozási elleni küzdelemnek négy fő irányelv van. Egyrészt biztosítani kell a nyersanyagok piacának átláthatóságát, ennek keretében például információkat kell gyűjteni a fogyasztásról, a termelésről, valamint arról, hogy az egyes államok milyen tartalékokkal rendelkeznek. Másrészt koordinálni kellene az országok magatartását annak érdekében, hogy az élelmezési válságokat jobban lehessen kezelni. Egy-egy ilyen válság esetén minden állam a saját érdekeit védi, korlátozza az exportot, amely ugyancsak a volatilitást erősíti. A legsérülékenyebb államokban célszerű lenne úgynevezett sürgősségi tartalékokat létrehozni. Harmadrészt a pénzügyi és nyersanyagpiacokat is szabályozni kellene, mivel a mezőgazdasági nyersanyagok egyre inkább financializálódnak, vagyis akik a válság előtt ingatlanba fektettek be, azok most nyersanyagokba teszik át a pénzüket. Fontos cél, hogy a spekulációt megakadályozzák, és megismerjék a befektetőket, valamint hogy törzskönyvezzék a műveleteket és a szerződéseket, illetve leállíthassák a tőzsdei kereskedést, ha túlzottan felmennek az árak. Ezen kívül az is prioritás lehet, hogy a legsérülékenyebb országok mezőgazdaságába ismét befektessenek, tehát ösztönözzék a köz és a magánszféra invesztícióit, és ezzel többet tudjanak helyben termelni.