Az Armenyija pusztulása a világ egyik legsúlyosabb tengeri katasztrófája volt. A menekülőket és sebesülteket szállító hajón feltételezések szerint 6-10 ezernyien lehettek, ezért ennek a tragédiának legkevesebb négyszer annyi halálos áldozata lehetett, mint a Titanic elsüllyedésének.
A hajótörzset hanglokátor segítségével márciusban, mintegy másfél kilométer mélyen, a Krím partjaitól 18 tengeri mérföldre (több mint 33 kilométerre) találták meg. Az elszenvedett sérülésekből egy RT típusú távirányítású búvárszerkezet videofelvételei alapján sikerült megállapítani, hogy az Armenyiját légi bombázással, és nem torpedóval süllyesztették el, mint ahogy azt korábban gondolták.
A kórházhajó 1941. november 6-án indult el Szevasztopolból, és november 7-én Jaltában további több száz menekülőt vett fel. Fedélzetén szállította mások mellett az Artek úttörőtábor munkatársait családostul, valamint a krími kommunista pártvezetés egy részét. A hajón levéltári anyagok és múzeumi gyűjtemények is voltak.
Az Armenyija roncsait korábban többször is sikertelenül keresték. A védelmi tárca irányítása alatt, a földrajzi társaság vízalatti kutatóközpontjának részvételével folytatott munkálatok során az elmúlt két évtizedben a tengerfenék egy több mint 300 négyzetkilométeres szektorát tanulmányozták, mígnem 2017-ben a haditengerészet mágneses anomáliát nem észlelt.
