Bali kevéssé ismert arcát mutatja be a Hopp Ferenc Múzeum új kiállítása

Bali kevéssé ismert arcát mutatja be a Hopp Ferenc Múzeum új kiállítása

Az indonéziai Bali szigetének hitvilágába és rítusaiba vezet be a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Transz-Tánc-Bali Gill Marais fotóin címmel csütörtöktől látható kiállítása.

A pandémia egyik sajnálatos hatása, hogy erősen beszűkültek az utazási lehetőségek, az elmúlt másfél évben kevesen jutottak el távoli kontinensekre.

A Hopp Ferenc Múzeum legújabb időszaki kiállítása ezért virtuális utazásra hívja a látogatókat az egyik legvágyottabb turistaparadicsomba, Bali szigetére – mondta el a tárlat keddi sajtóbejárásán az intézmény igazgatója.

Fajcsák Györgyi hozzátette: Bali egy kevéssé ismert oldalát szeretnék megmutatni két utazó szemszögéből. Mindketten nők voltak: Zboray Ilona az 1930-as évek közepén érkezett a szigetre, Gill Marais pedig a 20-21. század fordulóján élt ott. Nem ismerték egymást, mégis ugyanazt látták meg Balin több évtized különbséggel – jegyezte meg.
Zboray Ilona hosszabb ideje az indonéz szigetvilágban dolgozó bátyja, Zboray Ernő látogatására érkezett, és utazott Balira 1937-ben. Benyomásait, élményeit őszinte hangvételű, írott beszámolókban rögzítette, amelyeket a nagyközönséggel is megosztott a magyar lapokban.

A fiatal magyar utazó nemcsak a balinéz nők szépségéről és táncairól írt, hanem fárasztó munkával töltött mindennapjaikról is. Különös érzékkel figyelte meg a helyi sajátságokat, és komoly figyelmet szentelt írásaiban a nők helyzetének.

Írt a balinézek hétköznapjait átszövő vallásos életről, mitológiájukról, gazdag hitvilágukról és ünnepeikről, amelyekben fontos szerep jut a gyakran transzállapotban előadott táncoknak is – mondta el az igazgató.
Gill Marais bő ötven évvel később, az 1980-as évek végén járt először Bali szigetén, ahol később le is telepedett. Dél-Afrikában született, majd egy francia diplomatával kötött házassága révén Franciaországban élt negyven évig.

Fotóriporterként járta a világot; Balin a hétköznapokat, ünnepeket, és mindenekelőtt az embereket fotózta.

Gill Marais a kiállítás előkészítő munkái közben hunyt el 2021 áprilisában, így a tárlat rá is emlékezik – közölte Fajcsák Györgyi.

Brittig Vera kurátor elmondása szerint a tárlat Gill Marais Balin készült fotóiból válogat, a képek mellett bemutatva Zboray Ilona ugyanazon témában évtizedekkel korábban írt, élményszerű beszámolóit.

A tárlat első egysége a balinézek életének négy nagy rítusán keresztül vezet be a helyiek életszemléletébe, mely szerint az ember az ég és föld között az újratestesülések körforgásában, a látható és a láthatatlan világ között él.

Az első fontos ünnep “a föld első érintése”, amikor a születés utáni 105. napon a baba lába először érhet a földhöz, a felnőtté válást pedig a házasság előtti fogreszelés jelzi, amely a szemfogak visszareszelésével az emberben rejlő állati erők megszelídítését célozza. Bonyolult és kasztonként eltérő szertartásrendszer szabályozza az esküvők rendjét, a temetéseket pedig talán még ennél is hosszadalmasabb és költségesebb rítusok kísérik.

A Balin előadott táncok egy jelentős része ma is szorosan kötődik a vallásgyakorlathoz, és rituális keretek között zajlik, akár zárt közösségben, akár a turisták előtt kerül rá sor.

Balin a transzállapotban bemutatott táncok az istenségek és az emberek számára láthatatlan világ közötti kapcsolattartás fontos eszközének számítanak.

Gill Marais fotói és Zboray Ilona szövegei segítségével a kiállítás bemutatja az úgynevezett krisztáncot, amelynek során a résztvevő férfiak önkívületben próbálják saját magukat megsebezni tőrjeikkel (a kriszekkel), valamint a tűztáncot is, melynek végén a transzállapotban lévő fiatal lányok sértetlenül futnak át a lángokon.
A tárlatot kísérő kötet Gill Marais fotóit adja közre az általa írt képaláírásokkal, Zboray Ilonától pedig három egykori cikkét közli újra, eredeti fotóikkal együtt.

A csütörtöktől 2022. január 30-ig látogatható kiállításhoz az Andrássy úti Hopp Ferenc Múzeum számos kísérőprogramot is szervez.