Eli mindössze egy méter húsz centi magas, több tejfoga is megvan még, és a laptop, amelyen a kritikáit írja, szélesebb, mint ő maga. Gasztronómiai szókincse viszont igen fejlett, ha arról van szó, hogy feldicsérjen vagy éppen lehúzzon egyes ételeket. „Kanadában voltam nyaralni, amikor elhatároztam, hogy éttermi kritikus leszek. A mamám azt mondta, hogy először írjak blogot. Így kezdődött a dolog” – mondta el az ifjú szakértő.
Azóta az éttermi gyermekmenüket bírálja, olyan szemmel, amelyre magától értetődően egyetlen felnőtt gasztronómiai kritikus sem alkalmas. Adventures Of a Koodie (Egy haspók kalandjai) című (http://adventuresofakoodie.blogspot.com/2011/06/mortons-steakhouse.html) című blogjában Eli 2010 óta beszámol azokról az éttermekről, amelyekben a szüleivel Baltimore-ban, a keleti parton és a vakáció alatt meglátogatott régiókban járt.
Eli Knauernek
Egy év és ötven étterem után a szemüveges kisfiú azonnal tudja, mit keres az éttermekben, lédús húsokat, cukros desszerteket és lágy sajtokat. Mintegy százhúszan jelentkeztek be a blogjára, amelynek eddig összesen 44 497 látogatója volt. Június 13-án ezt írta egy kaliforniai pizzériáról: „Egy hosztesz azt mondta, hogy húsz percet kell várni. Ennél rövidebb idő alatt kaptunk helyet. A barbecue szószos csirkés pizza finomabb volt, mint amilyennek látszott!. Szerencsére, az m&m fagylalt fenséges volt”.
Eli, akit nem pénzelnek szponzorok vagy reklámcégek, a legjobb értékelést – öt csillagot – adta az ételnek és négyet a gyermekek fogadtatásának. Ez utóbbival a szórakoztatást, a rajzfilmeket, filmeket és a gyermekek számára biztosított tereket értékeli. Egy baltimore-i étterem kapcsán megjegyezte, hogy az emberek csokornyakkendőt és sikkes kalapot viselnek. Az viszont már bosszantotta, hogy akkora cheeseburgert szolgáltak fel neki, mint a feje.
„Egy gyerek nem tud ekkora cheeseburgert megenni”- szomorkodott. A hagymás kenyér és a vaníliafagylalttal borított csokis sütemény viszont kiérdemelte az öt pontot. Szülei, Jason és Cheryl a folytatásra biztatják fiukat, mondván, hogy a blogírástól javult az íráskészsége. Több tanára is ellátogat a blogjára, hogy ötletet kapjon, melyik étterembe vigye a gyermekeit.
A kisfiú lelkesedése meglepte a szüleit, annál is inkább, mivel négyéves korában kezdett csak el beszélni. Szokatlan ez egy olyan gyerektől, akiről az már azt hittük, soha nem szólal meg – mondta el Cheryl Knauer. A kisfiú az újságoknak, rádiónak és a televíziónak adott interjúi révén hírnévre tett szert. Ő viszont figyelmeztet: „Nem számít, hogy ismert vagyok-e vagy sem”.
