Most viszont szerinte a kilátások azért kedvezőbbek, mert a hivatali visszaélések ellen egyszerre több tárca, főhatóság egymással összehangoltan lép fel a kiskapuk eltorlaszolásáért, a csúszópénzek, a modernizált urambátyám alapú előnyszerzés, a mutyizás ellen. Ugyanakkor, okulva a korábbi kudarcokból, már nem csupán a szankciók kilátásba helyezésén van a hangsúly, hanem a fő csapásirány a megelőzésre és kultúraváltásra helyeződik.
– A pénz bűvöletében ugyanis a büntetés nem elég visszatartó erő. Ezt igazolja például a kínai gyakorlat, ahol néhány év börtön helyett akár halálbüntetés várhat a lebukott megkenhető hivatalnokra, mégis él és virul a fehérgalléros bűnözésnek ez a formája. A sok sundám-bundám felszámolása csak részben múlik a szigorúbb ellenőrzésen, az átláthatóbb szabályozási rendszeren. Elsősorban olyan tiszta kezű, megkörnyékezhetetlen vezetők kinevezésére van szükség, akik egy-egy intézményből képesek kiszellőztetni a korrupciótól bűzlő levegőt. Szerencsére a morális válság ellenére ma is sok ilyen, szilárd erkölcsi alapon álló szakembert lehetne magasabb pozícióba helyezni, csak tudni kell jó érzékkel kiválasztani őket. Az utánpótlásban pedig nagy szerep hárul az oktatásra – húzta alá Szántó.
Világjelenségről van szó
Az antikorrupciós stratégia véleményezésében a kutatóközpont is tevékenyen részt vállalt. Korábbi elemzései alapján a csalások, hivatali visszaélések, a csúszópénzek zsebből zsebbe átjátszásának titkos logisztikája leggyakrabban a közbeszerzéseknél, az uniós források felhasználásánál, az engedélyek megszerzése során és a büntetések kikerülésénél fordulnak elő. Mindenekelőtt ezeket a “praktikákat” kellene felszámolni. – De a pártfinanszírozás átláthatatlan szövevényében is elkerülhetetlen a rendteremtés, szigorúbb jogi szabályozással a törvénytelenségek megelőzése. Sajátos magyarországi helyzet – állítja a társigazgató -, hogy az elmúlt években, a médiumokban 2001-2009 között napvilágot látott korrupciógyanús esetek csaknem fele azokhoz a szervezetekhez kötődött, amelyeknek hivatalból feladatuk éppen ez ellen a súlyos társadalmi jelenség ellen határozottan fellépni. A rendőrség, a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és az önkormányzatok tartoztak a vizsgált időszakban ebbe a körbe. Ugyanakkor aláhúzta, hogy természetesen nem csupán a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája a korrupció, hanem lényegében világjelenségről van szó. Szavai szerint “a szabályok kijátszása, a közösség kárára történő különféle előnyökhöz jutás sötét összjátéka kisebb-nagyobb mértékben csaknem valamennyi országban ott lappang”.
– Mi a nemzetközi rangsorban valahol a középmezőnyben vagyunk, vagyis másokkal összehasonlítva közepes a hivatali és másféle korrupció mértéke – közölte a kutatóközpont vezetője. – Még akkor is, ha a nap mint nap megtapasztalt sok ordító visszásságot szubjektív érzésünk sokszor felháborítóan magasnak ítéli meg. Általában a diktatúrák alatt senyvedő társadalmakban a megfelelő kontroll hiánya miatt gátlástalanabbul zajlik a korrupció, mint a demokráciákban, de beágyazottságát tekintve ebben sok más tényező is közrejátszik. Az északi népek például a kultúrájukból, történelmükből és intézményeikből adódóan eleve inkább szabálykövetőek, mint a déliek. A hazai adminisztrációban az ellenőrzés – a torzult történelmi előzmények rossz tapasztalatainak a hatására – gyakran a szabadság korlátozása képzettársítását kelti, ami eleve a kijátszás reflexét erősíti. Ezzel szemben más népeknél nincs ilyen negatív érzet, és ezekben az országokban még az adózási fegyelem is szilárdabb, mint nálunk. Ugyanakkor például a közbeszerzéseknél Ausztriában sem sokkal jobb a helyzet, legalábbis a korrupciós kockázatot vizsgálva.
Össztársadalmi érték
A szakember szerint az emberiség történetében mindig jelen volt, de koronként változott a korrupció elterjedtsége. Az egyiptomi fáraók idején épp úgy átszőtte az emberek életét, mint ahogy a római birodalom bukásában is meg volt a maga szerepe, amikor a hivatalnokok mindinkább “romlottá, hitvánnyá, megvesztegethetővé váltak.”
A sötét középkorban jellemző volt például a hóhér megkörnyékezése, hogy az elítélt a karóba húzáskor kevesebb kínt elszenvedve halhasson meg, mások bosszútól hajtva azért fizették le a poroszlót, hogy ellenségük végső gyötrelmei fokozódjanak. A szocializmus évtizedeiben a hiánygazdaság keretei között többnyire egyszerűbb volt a cinkos összjáték az eladó és a vevő között egy Trabant-kiutalásnál vagy egy telefonvonal megszerzésénél.
– A piacgazdaságban minden bonyolultabb, itt többnyire az egymással versengő felek, akár multinacionális cégek igyekeznek gyakran a törvények megszegése árán is előnyhöz jutni, akár a bevásárlóközpontok szemmagasságban futó polcainak megszerzésénél – sorolta Szántó Zoltán. – De persze egy-egy beruházás elnyerésénél többnyire nagyban, nagyobb tétekben megy a játék, és mivel minden résztvevő egyben bűntárs is, nehéz a leleplezés. Márpedig a leleplezés, a korrupció visszaszorítása össztársadalmi érdek, mert sokféle negatív hatása mellett súlyos gazdasági kérdés is.
Mint a társigazgató leszögezte, az egészséges társadalom jövőépítő együttműködés, tiszta piaci verseny alapján működik. Ha a rend megbomlik, sok vállat korrupcióval ütheti nyélbe üzleteit, ezáltal tisztességtelen verseny alakul ki, ahol az egyébként életképes, de becsületes vállalatok elhullnak, miközben a korrupt főnökök vezette cégek akár silányabb termékekkel is nyereséget zsebelhetnek be a piacon. Ez pedig az egész gazdaság versenyképességét gyengíti.
Egy sikeres antikorrupciós program viszont lényegében befektetés nélkül rövid időn belül óriási pénzügyi előnyöket hozhat. Szántó Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy számítások szerint egyedül például a közbeszerzéseknél évente 100 milliárdos nagyságrendű megtakarítások keletkezhetnek. Az antikorrupciós program sikeréhez véleménye szerint reményt ad, hogy a Központi Nyomozó Főügyészségen felállították a Korrupció Elleni Ügyek Osztályát. Megkezdődött a különféle törvények, jogszabályok átvizsgálása, hogy esetleges módosításukkal a rosszban sántikálók nehezebben szlalomozhassanak közöttük. Már életbe is lépett az új közbeszerzési törvény az állami vagyon elszivárgásának kordában tartására. A közigazgatás megkezdett reformja szintén elzárhatja az elfolydogáló közpénzek csapjait. A közigazgatásban dolgozók részére hivatásetikai kódex készül, az új jogszabályokat ezentúl korrupciós kockázatok szempontjából is megvizsgálják.
– A kísértéseknek ellent álló, megvesztegethetetlen tisztviselői gárda erkölcsi tőkéje pedig mintát adva a gazdasági szférára is kisugározhat – magyarázta a központ vezetője. – Persze a civil szervezetek éber kontrollja és a nyilvánosság ereje is hozzájárulhat a korrupció visszaszorításához.
