A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 2011 októberében csatlakozott egy széles körben már sikeres nemzetközi kamarai szolgáltatáshoz. Mint a World Chamber Network (WCN) magyarországi kizárólagos képviselője a jövőben a tagságot minden gazdasági érdekképviseletnek és azok tagjainak is biztosítaná. A rendszer hazai képviselőjével, Keszthelyi Péterrel beszélgettünk.

 – Ha jól tudom, a világban nem új ez a rendszer, csak mi eddig nem éltünk ezzel a lehetőséggel.

– Így van, ez csak Magyarországon új. 2011 októberében írtuk alá a szerződést a párizsiakkal, de én már több, mint tíz éve azon dolgozom, hogy mi is beléphessünk. Ezt a hálózatot a párizsi kamara kezdte el építeni. Létrehozott egy konzorciumot, amely gazdasági okokból Kanadában van bejegyezve. A világon közel húsz éve működik, Európában tizenöt éve. Az öreg kontinens is az amerikaihoz kapcsolódott, de érdekes módon az európai rendszer, az európai kamarák erőssége révén ma már túl is nőtte az amerikait. Most már nem is mondják azt, hogy onnan indult, mert már a mi rendszerünk gyűrűzik vissza Amerikába.

– Mely országok a tagjai?

– Franciaország, Spanyolország, az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, Banglades, Pakisztán, Srí Lanka, Szerbia, Etiópia, Uganda, Zöld-foki Szigetek, Mauritius, és most már Magyarország is. De kínai, indiai, belga, ír, litván, román, szlovák, ukrán vállalkozók is megfordulnak a rendszerben. Dubai-ból, Velencéből és Costa Ricából is akadnak a World Chamber Network nemzetközi hálózaton.

– A Chamber Trust -ot kamarai bizalomként lehetne lefordítani. Miről is szól pontosan?

– Ez arra a filozófiára épül, hogy az 1800-as évek közepétől mindenütt vannak kereskedelmi kamarák, amelyek hol erősebben, hol gyengébben ugyan, de összetömörítik a vállalkozókat szerte a világon. A franciáknak, spanyoloknak, németeknek és az osztrákoknak például erős kamarájuk van. Náluk kötelező a kamarai rendszer, de hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy kötelezően fizetni kell a kamaráknak, bár fizetni is kell, hanem azt, hogy náluk van cégregisztráció. Minden eljut hozzájuk, ami a cégbíróságon történik. Ha valaki nem kamarai tag, gyakorlatilag nem létezik a vállalkozása. Nálunk az ügyvédeknél és az orvosoknál van így. Az említett országokban ezt komolyan veszik, mert így a kamarák rendelkeznek mindazon információval, amellyel jogosan mondják, hogy ez a cég ezen vagy azon a piacon működhet, tehát a cégeknek is könnyű utána nézni.

A Chamber Trust erről szól. A lényege az, hogy akiért a kamara garanciát vállal, az nem lehet szélhámos. Ez azt jelenti, hogy a cég létezik, biztos, hogy az a vezetője, aki feltüntette magát a honlapon, biztos, hogy ott van bejegyezve és biztos, hogy azt a termékkört árulja, amit látni lehet a neve mellett. Ami nem biztos, és amire nem is merünk garanciát vállalni, az a forgalom. Ez lehet kevesebb, lehet több, ezt nem vagyunk jogosultak ellenőrizni. Nem kérünk mérleget, bár a kamara jogosult bekérni, de nem adhatjuk ki és nem is tesszük ki a honlapokra. Azt sem tudjuk teljesen kizárni, hogy egy idő után a vállalkozó eltűnik. A rendszer viszont ezt kiszűri azzal, hogy negyedévente ellenőrzi a tagjait és a regisztrációt évente meg kell újítani. Ez elsősorban a kis- és középvállalkozóknak jó, hiszen egy nemzetközi piacon is jól ismert magyar multinak nem biztos, hogy szüksége van ilyen igazolásra.

– És ezt Önök itt, Magyarországon hogy oldják meg, hogy fogják ellenőrizni a céget, bizonyítani mindazt, amit kell, ha nincsenek minden információ birtokában?

– Most egyeztetünk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal, együttműködünk a Külgazdasági Hivatallal, tehát minden olyan szervezettel, amely a külgazdasági vonalon érintett, és amely a pénzügyi és más háttér információkat igazolni tudja. Azt szeretnénk, hogy ebben a rendszerben olyan vállalkozások legyenek, amelyekért garanciát vállalunk.

Ez egy hálózat, amelynek ha tagjává válik egy magyar vállalkozó, hozzá hasonló külföldi vállalkozókkal találkozhat. Ma havonta 250.000 látogatója van a rendszernek. Több ország most lendül be, mi tizennegyedikként csatlakoztunk. Előfordul olyan, hogy egy ország, például Szlovákia még nem csatlakozott, de a rendszeren már szlovák vállalkozók is vannak. Ez azt jelenti, hogy az adott ország kamarája még nem vállalta a koordinációs feladatot. Mi Magyarországon már vállaltuk, és a Budapesti Kereskedelmi Kamara ezt országos szinten is koordinálja. Nyitottak vagyunk mindenki felé. Csatlakozhat az is, akinek máshol van kamarai tagsága. Az is, akinek VOSZ tagsága van vagy akinek GYOSZ tagsága van, mindenki, akinek van valamilyen szervezett tagsága. Most például egy olyan szervezettel egyeztünk meg, amelyik logisztikai vállalkozókat fog össze egy szervezeten belül. Azoknak, akik sehová sem tartoznak, azt ajánljuk, hogy csatlakozzanak valamelyik szervezethez. Eseti megállapodást is köthetnek velünk, de akkor nem ezeken az árakon dolgozunk, hiszen egy ilyen esetben nekünk kell utána járni, hogy igaz-e az, amit mondanak. Mindez azonban már csak egy átmeneti lépés, mert ismertté vált, hogy 2012. január 1.-el minden vállalkozást kötelezően és a kamarai tagságtól teljesen függetlenül regisztrálni kell a kamaráknál és ezzel az összes alapinformációval a kamarák rendelkezni fognak.

– Annak a vállalkozónak, akit érdekel a rendszer, Önnél kell jelentkeznie?

– Nem. Ennél egyszerűbb. Az interneten megkeresi a http://www.worldchambers.com oldalt, ahol megtalálja a Chamber Trust-ot, rákattint és kiválasztja a regisztrációt. Megjelenik egy lista, amelyből kiválaszthatja Magyarországot. A regisztráció kétnyelvű az egyszerűség kedvéért, de azért azt hangsúlyozom, hogy a rendszert azoknak ajánlom, akik otthon vannak legalább az angol nyelvben, különben nem fognak tudni kommunikálni a többiekkel. Ki kell tölteni a regisztrációs lapot, ami megjelenik a párizsi központban. Ők a maguk rendszerén gyorsan megvizsgálják, hogy egyáltalán létezhet-e a vállalkozás, de mivel nem hozzájuk tartozik, azonnal visszajeleznek nekünk. Ha a cég rendben van, mi küldünk egy e-mailt a jelentkezőnek, hogy beléphet és felhívjuk a figyelmét arra, hogy fizesse be a 100 eurós regisztrációs díjat. Amint ez megérkezik, már aktívvá is válik a tagsága és keresheti az üzleti partnereit. A teljes folyamat részletes magyar leírása pedig a BKIK honlapról a World Chambers Network bannerre kattintással elérhető.

– Csak akkor válik láthatóvá a rendszerben, ha a hálózatban mozog? Mások hogy fogják látni  mondjuk Kiss János internet oldalán azt, hogy ő is csatlakozott?

– Amikor Kiss János taggá válik, kap egy újabb e-mailt, amelyben megkapja a Chamber Trust pecsétet egy kísérő szöveggel, amit kitehet a website-jára.

Erre rákattintva könnyen bejuthat a hálózatba, ahol az oldala azonnal megjelenik online. Aki bekerül, azt egy egyszerű kereséssel bárki megtalálhatja. Van még egy plusz szolgáltatás is. Akinek webüzlete van, az ezzel nyert még egy felületet, méghozzá nemzetközit, mert az áruháza is működhet a hálózatban. A Paypal –t nem alkalmazza a rendszer, de egyelőre azt sem tudjuk, hogy kell-e, hiszen a fizetést minden webáruház megoldja a saját oldalán. Az idegenforgalmi vállalkozóknak is érdemes fent lenniük, mert nem mindegy hogy hozzájuk érkeznek-e a beutazók, vagy máshoz.

– Tehát ha jól értem, a döntésével Kiss János egy közösségnek a részévé válik, pontosabban egy üzleti közösségi portálnak.

– Pontosan, egy olyan közösségi portálnak, amelynek a legfontosabb része, mondjuk, ha a többihez hasonlítom, hogy aki ide bekerül, az nem akárki. Arról tudjuk, hogy létezik és ezt védjegy igazolja.

– Magyarországon már létezik egy ISO nevű szabvány minőségbiztosításra. Ez a rendszer ezt kívánja kiváltani?

– A Chamber Trust nem az ISO konkurenciája, nem is arról szól.  Az ISO egy szabvány, a kamara pedig kamara és így nem is szabványosítható és arra nincs is szüksége. Mi csak azt szeretnénk, hogy a kis- és középvállalkozóknál is legyen valami, ami többet mond annál, mint a vállalkozás neve, amit jó ha a működési körzetében ismernek, netán még Magyarországon máshol is, de hogy a világon nem, az garantált. A hálózathoz azért csatlakoztunk, hogy mindenhol megismerjék a magyar cégeket.

– Azon gondolkozom közben, hogy sok mindent tudok Önről és egyszerűen nem értem, hogy a hálózat-építés hogy fér az életébe. Miközben létrehozta a Budapesti Gazdaságfejlesztési Egyesület ősét, aztán a Baross Gábor Alapítványt, amely nagyon sok kisvállalkozót segített már, részt vett a Batthyány Díj megalapításában, amely az adott év legsikeresebb vállalkozóját ismeri el és nagyszabású tervet is készített már Budapest rehabilitációjára, hogy csak azokat soroljam, amelyek hirtelen eszembe jutnak.

– Brüsszelben dolgoztam három évet még a kilencvenes évek végén, de hazajöttem és hosszú ideig egy állami céget is irányítottam második emberként. Vállalati projekteket irányítottam, vezettem, és hát nem titkolom, nyugdíjba mentem. Mostantól sokkal több időm van a nemzetközi munkára, ami kicsit már hiányzott is az életemből. Sokáig vittem a kamara nemzetközi ügyeit, meg annak idején a budapesti kamarát is én állítottam talpra 1990-ben azzal az ötven-hatvan vállalkozóval együtt, akikkel kezdtük. A Budapesti Gazdaság-fejlesztési Egyesület pedig egy kis lobby szervezet. Itt élem ki a szakmai, az építészeti hivatásomat. Azt céloztuk meg, hogy Budapesten szűnjenek meg a torzók és olyan fejlesztések legyenek, amelyeket lehet támogatni, hogy csak egyet mondjak: Tüskecsarnok, de mondhatnám a Sport Kórházat is. Ezek tíz-húsz éve itt várják jobb sorsukat. Most erre tettem fel az életem, ezt a nemzetközi, kamarai hálózatot építem, mert meggyőződésem, hogy minden magyar vállalkozó számára a szélesebb piac és a nemzetközi térnyerés a túlélés lehetősége. 

Kovács Noémi