Eddig nyolcvan milliárd forintot fordított az atomerőművi hulladékot befogadó tároló építésére a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. és mintegy harminckilenc milliárd forintot tesznek ki a hátralévő munkálatok.

Jelenleg két tárolókamra kialakításán dolgoznak. Az első hordók már jövőre a földalatti kamrákba kerülhetnek. Ezt Kereki Ferenc ügyvezető mondta az MTI-nek. A kivitelező, Mecsekérc Zrt-vel 2010 decemberében kötöttek szerződést a Bátaapátiban létesített Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló befogadó kamráinak kialakítására. A technológiai épületben, ahol háromezer hordó átmeneti tárolására van engedély, jelenleg csaknem kétezerhatszáz hordónyi hulladék van. Ezért fontos, hogy a jövő év végére elkezdődjön a hordók végleges helyre szállítása.

Első lépésben egy kamrát helyeznek üzembe. A terv tizenhét kamra megépítése, tette hozzá Kereki Ferenc. Ennyi hely elegendő a paksi atomerőmű üzemelése és lebontása során keletkező kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére. A küszöbönálló üzemidő hosszabbítás nem növeli meg jelentősen a hulladékmennyiséget, mondta, új blokkok építése sem okoz gondot, Bátaapátiban is van lehetőség új kamrák kialakítására.

A földfelszín alatt épülő tárolót eddig mintegy ötvenezer ember látta, közölte Berta József a Mecsekérc Zrt. bányászati felelős műszaki vezetője. A látogatók számára még bemutató vájvéget is kialakítottak, hogy megmutathassák, miként zajlik a kamrák és aknák kialakítása.

“Kemény gránitban dolgozunk. Előbb fúrunk, aztán robbantunk, a kőzetet kiszállítjuk, a felületet dokumentálják a geológusok, majd a lőtt beton réteget fellőjük” – vázolta a munka menetét. Egy robbantással nagyjából 70 köbméternyi gránitot robbantanak ki. Az előírások száz méteres szakaszon öt liter per perc vízbeáramlást engedélyeznek. Ha ennél jelentősebb a vízbeáramlás, úgy nevezett injektáló csöveken keresztül cementet nyomnak be a repedésekbe, az megszilárdul és elzárja a víz útját, vázolta a szakember.

Eddig összesen körülbelül ötezerötszáz méternyi vágatot fúrtak ki. Két, egyenként ezerhétszáz méteres lejtős akna, összekötő, kutatóvágatok és egy úgy nevezett kis, valamint egy nagyhurok készült el. Utóbbiból nyílnak majd a tárolóterek. Kettő építése jelenleg is zajlik. Ezek nagyjából tíz méter szélesek, metszetük közel száz négyzetméter. Az egyes kamra hossza kilencvenhárom méter, a felső szeletben negyvennyolc méternyi készült már el, a talpszeletben huszonöt méter. A kettes százhárom méter hosszú lesz majd, a felsőben hatvanöt, az alsóban negyvenöt méternél tartanak.

A hordók leszállítása a nyugati, Eszter-aknán történik majd. Itt már elkészült az út, folyik a szükséges szállító eszközök, gépek beszerzése, illetve közbeszerzés útján keresik azoknak a betonkonténereknek a kivitelezőjét, amelyekbe a hulladékos hordók kerülnek.
A Paksról eddig elszállított közel kétezerhatszáz hordó egy felszíni, úgy nevezett technológia épületben van. László Zoltán sugár és környezetvédelmi üzemvezető úgy tájékoztatott, hogy 2008 végén érkezett meg a telepre az első szállítmány. Kizárólag szilárd, tömörített kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat fogadtak, első sorban munka- és védőruhákat. Az eddigi üzemeltetési tapasztalatok jók, üzemzavar, hordósérülés nem történt. Ezekre – mint László Zoltán mondta – fel vannak készülve, inaktív, azaz sugármentes környezetben rendszeresen gyakorolnak. „Az üzemből ellenőrizetlenül se víz, se levegő nem kerülhet ki” – hangsúyozta az üzemvezető, hozzátéve, hogy ennek ellenére a tároló környezetében rendszeresen végeznek ellenőrzéseket, összehasonlítják azokat a kiinduló értékekkel, de mindeddig semmilyen hatást nem mutattak ki.