Pintér Ákos, a Debreceni Egyetem (DE) általános rektorhelyettese azt mondta, Tisza István felismerte a kiművelt emberfők jelentőségét, azt, hogy a keleti végeken is ki kell alakítani a tudomány fellegvárát.
Az egyetem 1921 és 1945 között a nevét viselte – tette hozzá Pintér Ákos, majd felidézte, hogy az ellene elkövetett három merénylet után a negyedik végzetes volt, gróf Tisza István az életét áldozta meggyőződéséért, a hazájáért.
“Olyan példakép ő, aki mutatja az utat, azt, hogy a helyünkön következetesen meg kell tenni mindent az egyetemünkért, a városért és Magyarországon”
– hangoztatta a szónok.
Szloszjár Balázs dandártábornok, a debreceni 5. Bocskai István lövészdandár parancsnoka beszédében a 20. század eleje legmeghatározóbb politikusának nevezte gróf Tisza Istvánt, akiről ezúttal mint katonáról emlékezett meg.
Felidézte, hogy egyetemi kötődése mellett Tisza István mintegy két évet töltött a 2. debreceni huszárezrednél.
Előbb önkéntesként szolgált az ezredben, majd harminc év múltán parancsnokként vezette frontszolgálatra a debreceni alakulatot – mondta, hozzátéve, hogy “a frontszolgálaton ismerte meg a paraszti származású legénység igazi arcát”, amiről később azt írta József főhercegnek,
“most ismerhettem meg csak igazán a magyar népet: ez a világ legkülönb fajtája, melyet csak szeretni és tisztelni lehet”.
Szloszjár Balázs a Tisza Istvánt ért merénylet kapcsán azt mondta:
“erélyes és nyílt fellépésével, bátorságával, következetességével szükségképpen magára irányított az ellenzéki gyűlölet sortüzét”.
Sosem volt rá jellemző az elkeseredés, a lelki elgyengülés, határozottságával számos ellenséget szerzett – tette hozzá, felidézve gyilkosai előtti, egyenességét és bátorságát tükröző utolsó szavait, “ennek így kellett történnie”.
A szónok imponálónak nevezte gróf Tisza István emberi tartását, erkölcsi szilárdságát, állhatatosságát.
“Református volt, gróf, és magyar”
– zárta emlékező szavait Szloszjár Balázs.
