1956. november 3., szombat
– Átalakult a kormány. Miniszterelnök és külügyminiszter Nagy Imre; államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (FKGP), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Kádár János (távollétében), Losonczy Géza (MSZMP), Fischer József, Kelemen Gyula, Szántó Zoltán, Kéthly Anna (SZDP), Maléter Pál vezérőrnagy honvédelmi miniszter.
– A Parlamentben megkezdődtek a magyar-szovjet tárgyalások a csapatkivonás részleteiről, megállapodás született, hogy a megbeszéléseket a tököli szovjet parancsnokságon folytatják 22 órakor.
– Csepelen és Újpesten a sztrájk befejezéséről döntöttek. Országosan előkészületek történtek a munka november 5-i, hétfői általános felvételére.
– A Forradalmi Karhatalmi Bizottság Király Béla vezérőrnagyot megválasztotta a nemzetőrség főparancsnokává, helyettese Kopácsi Sándor rendőr ezredes lett.
– 20 órakor Mindszenty József esztergomi érsek rádiószózatában az eseményeket a külső beavatkozás miatt szabadságharcnak minősítette. Beszédének középpontjában a többpártrendszerű, “igazságosan korlátozott magántulajdonon” alapuló, “kultúrnacionalista szellemű” társadalom megteremtése, a katolikus egyház “intézményeinek és társulatainak” visszaadása állt.
– Este Tökölön a délelőtti katonai tárgyalások folytatása helyett a szovjetek letartóztatták a magyar kormány katonai küldöttségét.
– Az SZKP KB elnökségének moszkvai kibővített ülésén Kádár Jánost jelölték ki a magyarországi ellenkormány vezetőjének.
– Az ENSZ BT ülésén az amerikai delegáció határozati javaslatot nyújtott be, amely felszólította a Szovjetuniót csapatainak kivonására Magyarországról.
1956. november 4., vasárnap
– A magyarországi szovjet csapatok hajnali 4 óra 15 perckor általános támadást indítottak Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvéd egységek – felvették a harcot.
– Hajnali 5 óra 5 perckor az ungvári rádió által sugárzott közleményben Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc bejelentették, hogy 1956. november 1-jén minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre-kormánnyal, egyben bejelentették a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását Kádár János vezetésével.
– 5 óra 20 perckor elhangzott Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet többször megismételtek, és több nyelven is sugároztak: “Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
– Miután Soldatic jugoszláv nagykövet a hajnali órákban arról tájékoztatta Szántó Zoltán államminisztert, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán. A követségen összesen 43-an kaptak menedékjogot. Mindszenty bíboros az amerikai követségen keresett menedéket.
– Bibó István államminiszter, a törvényes magyar kormánynak az Országgyűlés épületében maradt egyetlen képviselője kiáltvány adott ki. Ebben leszögezte, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, és visszautasította azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.
– A szovjet csapatok – helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték.
– 8 óra 7 perckor megszakadt a Szabad Kossuth Rádió adása, rövidhullámon váltakozva a Himnuszt és a Szózatot sugározták.
– Kádár János és Münnich Ferenc szovjet kísérettel Szolnokra repült.
– Budapesten a felkelő csoportok felvették a harcot. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot.
– A Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárától a magyar kérdés levételét a napirendről.
– Soldatic jugoszláv nagykövet közvetítette Tito Nagy Imrének és társainak címzett üzenetét, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt, amit ők elutasítottak.
– Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció ellen.
– Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén a Szovjetunió megvétózta az amerikai határozati javaslatot, amely a szovjet csapatok kivonására szólított fel. Délután a rendkívüli közgyűlés elfogadta a bővített amerikai javaslatot, amely felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására.
November 4-én az áldozatok száma a fővárosban 135 volt. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események embervesztesége országosan 2652 (Budapesten 2045) halott volt, és 19226-an (Budapesten 16700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a harcokban a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, 51-en eltűntek. A forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt. Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre személyi titkárát 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt hunyt el a börtönben. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.