A kutatás megállapította, hogy a baktérium ellen rezisztens burgonyafajtákban egyes stresszhormonok szintjének változása mellett intenzívebb sejtfalvastagodás, antimikrobiális anyagok termelése és egyes érzékenységi gének aktivitásának csökkentése együttesen vezetett az ellenállóság kialakulásához.
“Az eredményeket bemutató publikáció a Frontiers in Plant Science nemzetközi tudományos folyóiratban jelent meg”
– közölte pénteken az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH).
Mint a közlemény emlékeztet, a burgonya Magyarország fontos termesztett növénye, amelyet ugyanakkor jelentősen fenyeget az országban az utóbbi évtizedekben megjelent, trópusi eredetű Ralstonia solanacearum baktérium, amely megrothasztja a gumót, és elhervasztja a növényt. E karanténkórokozó ellen ráadásul nem ismert hatékony vegyszeres védekezés – figyelmeztetnek a kutatók. A burgonya Ralstonia elleni, meglévő rezisztenciamechanizmusait az összes burgonyagén kifejeződésének vizsgálatával (transzkriptóm szekvenálás), a termelt másodlagos anyagcseretermékek elemzésével (UHPLC-MS/MS metabolom vizsgálat) és modern mikroszkópos technikákkal (konfokális mikroszkóp) derítették fel.
A világ minden részéről származó, többféle – köztük az érzékeny Désirée – fajta tesztelésével két rezisztens genotípust, a Cruzát és a Calalo Gaspart azonosítottak, és elemezték, hogyan állnak ellen a baktériumnak.
A kísérletek eredményeként megállapították, hogy az abszcizinsav, a jazmonsav és a szalicilsav stresszhormonok szintje az érzékeny fajtában is nőtt a fertőzés hatására, ám ezek a hormonális utak önmagukban nem tudták megvédeni a növényt a baktériumos hervadástól. A rezisztens fajták a gyökérfarész (xilém) nagyobb lignifikációjával (sejtfalvastagodás) tűntek ki, fertőzés nélkül is. Fertőzés hatására a Cruza fajta még intenzívebb sejtfalvastagodással, a Calalo Gaspar viszont inkább antimikrobiális anyagok termelésével védekezett – tárta fel a kutatás. Ugyanakkor a fertőzés hatására mindkét rezisztens fajtában több, a szakirodalomban is említett, úgynevezett érzékenységi gén (például WRKY22, 24) aktivitása csökkent. Mint a közlemény emlékeztet, az érzékenységi gének saját növényi gének – például negatív immunoregulátorok, kórokozó virulenciafaktorok interakciós partnerei -, az általuk termelt fehérjéket a baktérium a maga céljaira használhatja ki a fertőzés során.
