Mint a tudós a Szegedi Tudományegyetemen tartott előadásán felidézte, az 1980-as években sikerült kidolgozniuk egy technikát, amelynek segítségével valós időben vizsgálható a nátriumionok sejthártyán történő átjutását lehetővé tevő csatornák működése. Azt is bizonyítani tudták, hogy a sejtek közötti elektromos jelek átvitele is ezeken az ioncsatornákon keresztül valósul meg. Később az ioncsatornák felépítését leíró örökítőanyag pontszerű módosításával felépítésükről és működésükről is számos információt megtudtak.
A professzor úgy gondolta, a vizsgálati technika segítségével egy őt régóta foglalkoztató kérdésről, az agykérgi idegsejthálózatok működéséről is megtudhatnak részleteket. Ehhez felállítottak egy kísérleti modellt: egy egeret helyeztek el egy platformon, a szomszédos platóra – melyet ugorva érhet el az állat – pedig csokoládét raktak. A vizsgálatok célja annak felderítése volt, hol születik meg az állat agyában a döntés arról, átugorja-e a rést a csemegéért vagy sem. Az egerek bajszuk mozgatásával tapintják ki a szomszédos platform távolságát. A kutató munkatársaival megalkotta az érintett agykérgi terület háromdimenziós modelljét, s kiderítette, más sejtek felelősek a bajusz mozgatásért, s mások a tapintásért. Az egyelőre kérdéses, hogy végül hol születik meg a végső döntés az ugrásról, az azonban valószínűnek tűnik, hogy olyan területen, amely egyaránt kapcsolatban van a tapintásért és a bajusz mozgatásáért felelős sejtekkel.
Bert Sakmann előadásában kitért arra, személyes okai is vannak, hogy Szent-Györgyi Albert Nobel-díjának 75. évfordulója, 2012 után idén ismét elfogadta a Szegedi Tudományegyetem meghívását. 1956-ban, a forradalom idején 14 esztendős volt, a rádióban pedig folyamatosan követte a Magyarországról érkező híreket. A professzor kifejtette, tisztelettel adózik azon hallgatók előtt, akik Szegeden 1956. október 16-án először megfogalmazták a diákság követeléseiket. Hozzátette, németként nagyrabecsüléssel gondol Magyarországra azért is, ami 1989-ben, a vasfüggöny lebontása idején történt.