A Nyugat-ausztráliai Egyetem kutatói az Új-Dél-Walesben működő Angol-Ausztrál távcső segítségével 22 ezer galaxist figyeltek meg, s azt találták, hogy míg az apróbbak hatékonyan gyűjtik az új csillagok alapanyagául szolgáló gázokat, a masszívabb csillagvárosok sokkal kevésbé hatékonyak, ha új napok “előállításáról” van szó – olvasható a PhysOrg hírei között.

“Alig-alig termelnek új csillagokat, ehelyett kannibállá válnak” – hangsúlyozta a kutatásokat irányító Aaron Robotham. Mint az asztrofizikus rámutatott, a Naprendszernek is otthont adó Tejútrendszer fordulóponthoz érkezett, a feltételezések szerint a jövőben inkább kisebb galaxisok rovására növekszik, mintsem saját csillagtermelést folytatna.

“A Tejútrendszer hosszú idő óta nem olvadt össze egyetlen galaxissal sem, ám mind a mai napig láthatók a galaxisunk által bekebelezett csillagvárosok maradványai” – magyarázta az ausztrál kutató. Ismertetése szerint 4 milliárd éven belül a Tejútrendszer “tányérjára” kerül a két szomszédos törpegalaxis: a Nagy Magellán-felhő és a Kis Magellán-felhő. Galaxisunk azonban idővel elnyeri méltó büntetését, hiszen körülbelül ötmilliárd év múlva maga is egy kannibál áldozatává válik, a sokkal masszívabb Androméda-galaxis falja majd fel. A jelenséget magyarázva Aaron Robotham kiemelte, hogy “testsúlygyarapodással” növekszik a galaxisok gravitációja, így könnyűszerrel rántják magukhoz a kisebb csillagvárosokat. A növekvő gravitáció azonban károsan hat a csillagvárosok centrumában lévő úgynevezett aktív galaxismagokra: a feltételezések szerint e fényes képződményekben hevülnek fel a kellő hőfokra az új napok alapanyagául szolgáló gázok. Amennyiben nem készítik elő az alapanyagot, lassul, majd megszűnik a csillagtermelés. A gravitáció végső soron az összes csillagvárost néhány túlméretezett galaxisba terelheti. “Addig azonban még nagyon hosszú idő, a most 13,7 milliárd éves világegyetem korának a többszöröse telik még el” – vázolta elképzeléseit Aaron Robotham.