A csontvázakra valójában egy felső tagozatos diák bukkant, aki az Alamabai Egyetem által szervezett nyári expedíciós gyakorlaton vett részt. A helyszínen azóta hivatásos régészek tárják fel a fosszíliákat.
A plezioszauruszok (Plesiosauria) a hüllők osztályának egy kihalt rendje. A mezozoikum idején élt tengeri ragadozók voltak: 80 millió évvel ezelőtt ők uralták a nyílt vizeket. A középső triász korban jelentek meg, a jura időszak idején váltak elterjedtté, és a kréta végéig, a dinoszauruszok kipusztulásaként is ismert kréta-tercier kihalási esemény bekövetkeztéig – 65 millió évvel ezelőttig – élték virágkorukat.
Tipikusan széles testű és rövid farkú hüllőknek számítottak. Megőrizték két pár végtagjukat, amelyek nagy, evezőlapátszerű uszonyokká fejlődtek. Rendkívül hosszú nyakuk volt, és valószínűleg a sekély tengerfenéken táplálkoztak: a köztudatban gyakran úgy könyvelik el őket mint a Loch Ness-i szörny “rokonait”.
Dana Ehret, az egyetemi múzeum őslénytankutatója elmondta a ScienceDaily.com tudományos hírportálnak, hogy a bányában felfedezett kövületek alapján a hüllő az elazmoszauridák családjába tartozhatott, amelyek hatalmas testű állatok voltak – akár 13,5 méterre is megnőhettek -, és roppant hosszú nyakkal rendelkeztek. A tudós úgy vélte, hogy a megtalált példány nyaka körülbelül hetven csigolyából állhatott.
Alabama szövetségi állam területén most másodszor bukkantak olyan lelőhelyre, amely egynél több plezioszauruszcsontot tartalmaz. A vidék üledékes rétegeit főleg kihalt mikroszkopikus organizmusokból összetevődő kréta alkotja. A régió abban a sávban helyezkedik el, amelyet televény, tápanyagokban gazdag talajáról “fekete övezetnek” neveznek a köznyelvben. Hajdanán, a krétakor vége felé ott húzódott a Mexikói-öböl partvidéke: akkoriban lényegesen melegebb volt a hőmérséklet, ami jelentősen megemelte a tengerek szintjét.
Ehret közlése szerint eddig 15 nyakcsigolyát, uszonycsontokat és egyéb csontrészeket tártak fel. Mivel a munkálatok még javában tartanak, nem tudják felmérni, hogy valójában mekkora a lelet.
http://www.sciencedaily.com/releases/2013/07/130716161916.htm