“Nem tudom megmondani, mi hiányzott, de abban biztos vagyok, hogy mindent beleadtunk. A szívünket, lelkünket kitettük a pályára, ez sajnos ennyire volt elég”

– nyilatkozta a válogatott balszélső a címvédő norvég Vipers Kristiansand együttesével szemben 28-24-re elveszített budapesti finálét követően.

Az FTC egyszer sem vezetett az egész mérkőzésen, de az első félidőt követően még csak egygólos hátrányban volt. Márton elmondta, nagyon örültek, hogy az első félidőben szoros volt az eredmény, de ahogy telt az idő, a Vipers felé billent a mérleg nyelve tapasztalatban, tudásban és minden egyébben.

“Nagyon büszke vagyok, mert óriásit harcoltunk, és nagy dolog, hogy idáig eljutottunk, úgyhogy szépen csillog az ezüst is”

– szögezte le.

Mint kifejtette, Anna Vjahirjeva ezúttal megállíthatatlan volt – az orosz irányító tíz lövésből hat gólt szerzett -, és Katrine Lunde is nagyon jól védett, mint mindig. A norvég kapus 16 védéssel zárt, ami 47 százalékos hatékonyságot jelent.

“Főképp az ő legyőzésük volt a cél, illetve az, hogy lelassítsuk a játékukat. Reméljük, tudunk még ilyen jó összecsapásokat játszani, és egyszer majd meg is verjük őket a döntőben”

– jegyezte meg Márton, aki három kísérletből kétszer volt eredményes, majd elárulta, megbeszélték, hogy nem veszik fel a futóversenyt ellenfelükkel, mert abból rosszul jönnének ki. Megpróbáltak csak akkor sietni és lerohanásokat kezdeményezni, amikor volt reális esélyük, egyébként igyekeztek elhúzni a támadásaikat, és hosszabban, taktikusabban játszani.

“Tudtam, hogy nagyon nagy harcot kell vívni Lundéval, beszéltünk róla, mit kell neki lőni, hogyan kell túljárni az eszén”

– fűzte hozzá.

Márton közölte, az első gólja után átlendült egy teljesen más lelkiállapotba, és nagyon élvezte a döntőt az utolsó percig annak ellenére, hogy vesztésre álltak.

“Összességében boldogok vagyunk, hogy itt lehettünk. Az a cél a jövőben is, azért fogunk dolgozni, hogy ilyen jó döntőket játszhassunk”

– nyilatkozta.

Tomori Zsuzsanna úgy fogalmazott, ebben a meccsben nem volt benne az a fordulat, mint a Metz elleni negyeddöntőben vagy az Esbjerg elleni szombati elődöntőben.

“Küzdöttünk, nagyon kapartunk, de nem volt benne igazán, hogy utol tudjuk érni őket”

– értékelt Tomori, aki tavaly még a norvég csapat játékosaként ünnepelhetett aranyérmet az MVM Dome-ban. Felidézte: noha a szünetben megbeszélték, mindent megtesznek azért, hogy egygólos hátrányból fordítani tudjanak, a Vipers lehengerlő játékkal rukkolt elő a második játékrész elején.

“Ezt meg kell tanulni, nagyon nehéz egy ilyen négyes döntőn két kemény mérkőzést játszani egymás után. Metz, Esbjerg és Vipers, és ez az ezüstérem van a nyakamban… Nem tudok szomorú lenni. Ha valaki ezt mondja nekem a szezon elején, azt hiszem, aláírom”

– szögezte le azzal együtt, hogy sajnálta, hogy nem tudott segíteni társainak a piros lapját követő nagyjából 25 percben.

“Végig azt éreztem, hogy ez a Vipers ma jobb volt, nem szégyen ellene egy döntőben elbukni”

– ismerte el kiemelve, hogy az ellenfélben világsztárok kézilabdáznak, akiket csak néhány perces periódusokban sikerült semlegesíteni.