Vadul ollóznak a lábak, mederben hullámzik a víz, ritmusra vitatkozik a kettő egysége – játszva, csukott szemmel, mintha mi sem lenne természetesebb! A mester képet fest maga köré és terelgeti, formázza. Férfi és nő, tisztelet és bizalom, erő és odaadás. Dinamikájuk szerelemről, szenvedélyről, életről kezd el mesélni. Végül a stabil metszetből megszületik a nemek közti energia feszültség - az argentin tangó, hogy tovább sétáljon és táncoltasson. Nyugtalan közös smaragd, örök harc. Misztikum nélküli tűz.

Budai László argentin tangó, mambó és salsa világbajnok, emellett koreográfus és tánctanár.

– Mikor táncoltál először az életedben? Miért nem hagytad abba azóta sem?

– Mikor vége lett az atléta karrieremnek a szakközépiskolában, valami mozgás után néztem. Kapóra jött egy jazz tréning Győrben. Miért nem hagytam abba azóta sem? Azért, mert a tánc mozgás és kultúra egyben, amiben sikereim vannak, tehát nem érdemes abbahagynom.

– Miért a mambót, a salsa-t és az argentin tangót választottad? Ezen belül Neked az argentin tangó áll az első helyen?

– Mivel az 1990-es években a páros táncok új képviselője a swing, a salsa és a tangó volt, így nekem is izgalmasnak tűnt. 1998-ban Buenos Airesben rádöbbentem, hogy a tangó az a tánc, ami nem csak divat, hanem egy mélyebb értelmet adhat nekem. Természetesen arra gondoltam, hogy egy olyan kultúra és életérzés, amit szeretnék Magyarországon is megteremteni. 

– Elmondanád az argentin tangó filozófiájának alappilléreit?

– A tangó nem egy misztikus dolog. A helyén kell kezelni, de mégis valami különleges, ami nem csak zene és tánc, hanem táncterápia, olyan dolog, ami egy életformát ad, amikor benne vagy. Olyan, mint a szerelem. Egyébként séta ölelésben, ahol a férfi és a nő egyenrangú, de a férfi vezet, a nő követ, a férfi a keret, a nő a kép maga.

– Ezt annyira gyönyörűen mondtad. Milyen életformát, táncnyelvet közvetít az argentin tangó?

– Ahogy egy nyelvet akarsz megtanulni, úgy akarod a tangót is megtanulni. Megismered az ölelést és nem akarsz elszakadni tőle, ezért életformáddá válik. Minél jobban belemerülsz a sétának és a ritmusnak az improvizációjába, annál jobban érzed, hogy a tiéd. Nem tudsz elmenni amellett, hogy amikor egymásra tudsz hangolódni a partnereddel az ölelésben, eggyé váltok és megérzitek mélyen egymást! Mivel férfi és nő között jön létre, akaratlanul a vágyak és az érzések is megjelennek. A férfi a testével mutatja az irányt és a dinamikát, amit a nő érzékel a csakráival és megpróbálja visszaadni azt. Persze néha, mint a társalgásban, közbeszól, illetve ellenkezik.

– Argentin tangó, salsa, mambó világbajnok táncosként mit tartasz a legnagyobb sikerednek eddig az életedben?

– Két gyerekem születését… Sikernek éltem meg a világbajnoki címeket, de csak magamnak tartoztam mindig ezzel. Természetesen a gyerekeimnek szeretném az érmeimet megmutatni! A táncos életemben, sok küzdés és akarat után értem el ezeket a sikereket, ami az emberek 90%-nak nem is igénye és nincs is rá szüksége. Ami természetes is. Én mindig is maximalista voltam. Egyébként ezek a sikerek ismeretséget és marketinget adtak nekem, amellett hogy másként tudok a színpadra és a tanítványaim elé menni. Azt hiszem nagyobb sikernek könyvelem el a címeimnél azt, hogy az amatőr táncszínházunk a profikkal együtt tud szerepelni fesztiválokon és a különböző színházakban, pl. a Nemzeti Táncszínházban és a Művészetek Palotájában. Továbbá nagy siker, hogy Magyarországon és külföldön is évente több 100-an ismerik meg a tangót általam. Így, ha kiszámolom 15 évi munkám alatt több ezren a tanítványaimmá váltak. Természetesen azon vagyok, hogy maradjanak is aktív tagjai a tangós társadalmunknak. Sajnos ez már összetettebb dolog, amit egyedül nem tudok megoldani.

– A versenyeken az argentinok voltak a legnagyobb ellenfelek? Ők a tangóba beleszületnek, egész életüket áthatja. Ezzel a hatalmas előnnyel hogy lehetett mégis felvenni a versenyt?

– A versenyeken általában magammal vagyok a legnagyobb versenyben. Elsősorban magamat kell legyőzni, vagyis el kell hinnem, hogy a legjobb vagyok, hogy a közönség és a zsűri szereti azt, amit csinálok. Voltak argentin, olasz, de még magyar ellenfeleim is… Nem hiszem, hogy a versenyen a születési hely számít, hanem inkább az, hogy ki az a versenyző. Aki évek óta tanulja, tanítja a tangót és lehet, hogy olyan közegből származik, ahol a nagyszülők is tangóztak, természetesen előnnyel indul. Én autodidakta módon tanultam évente egy hét tanulással, olyan mesterektől, akiktől lehetett tanulni. Sok év után a tapasztalataimmal ma már az itthon tanulók nagyobb előnnyel indulhatnának, ha számukra egy VB cím elérése fontos lenne.

– Ez a sikered titka vagy ennél több?

– Elhatározás, kitartás és természetesen partnerem tökéletessége. Talán még az, hogy mindenkitől eltanulok valamit, amit átalakítok saját magamra, amitől az különleges lesz. Maurice Béjart, (francia balett művész, koreográfus, író, rendező, és szövegíró – a szerk.) mondta, hogy: „Lehet lopni, csak jobban csináld!”

 –  Mik voltak a legnehezebb lépcsőfokok a karrieredben és hogyan tudtál túljutni a nehézségeken?

– Egy gondolat: senki sem tud próféta lenni a saját hazájában, főleg nem itthon… Külföldön sok tudásra éhes ember segített át mindig a nehézségeken. Nem az számított, hogy honnan jöttem és mit mondanak rólam, hanem hogy mit csinálok. Természetesen azért itthon is egy szűk réteg mindig körbevett, akik szintén hittek bennem.

– Mennyit gyakorolsz naponta és hány éve? Mennyit készülsz egy versenyre?

– Az első öt évben 5 órát gyakoroltam naponta, majd a munkám mellett csak esténként tudtam a tánccal foglalkozni. Miután fő foglalkozásommá vált a tánc, és minden, ami ezzel kapcsolatos, ma már naponta 24 órát töltök vele. Már csak meghívásos versenyre megyek el, ami például 2008-ban Tokióban és Koreában volt. A tangóra nem lehet készülni, benne kell lenni!

– Melyik volt a legemlékezetesebb, legszenvedélyesebb fellépésed eddig és miért?

–  Hú, majdnem mind! Miami, Honkong, Guam, Szentpétervár, London… stb. De talán a legutolsó, amikor a mostani partneremmel Pirity Andreával Olaszországban felléptünk sok-sok argentin és európai tanár párossal együtt. Hogy miért? Ugyanis közös sikerünk sokat jelentett nekem, és szerintem a magyar tangónak is!

– „Nehéz” a szenvedély, vagy Neked nélkülözhetetlen?  

– Én magam vagyok a szenvedély… Néha ez baj is.

 – Buenos Aires-ben többször is voltál, részt vettél kurzusokon. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

– Buenos Aires érzésvilága sokat jelent számomra, és nem feltétlenül a workshop-ok. Az emberek, a milongák, az illata az ottani tangónak. Európában talán több olyan argentin mesterrel találkoztam, aki meghatározó volt számomra. Tőlük tanultam didaktikát, összefüggéseket. Stílust és a zenét már nekem kellett összeraknom és még mindig ezt teszem. Kerestem az utam és talán már meg is találtam, de még hosszú az út! Azt mondják, hogy egy életen át kell tanulni a tangót.

– Magyarországon is átélhető az az autentikus tangóérzés, mint Argentínában? Ha igen, hol és milyen formában?

– Természetesen. Minden órán és milongán megélheted… http://www.budaitango.hu

– Miért ajánlod a táncot és ezen belül az argentin tangót mindenkinek? 

– Ki nem szereti az ölelést? Ki nem szereti, ha a férfi férfi, a nő pedig nő? A tangó egy improvizatív tánc, ami fejleszti az ilyen fajta igényeidet, ráadásul érzéki és elegáns, finom vagy vad, ahogy te akarod. 

A tangóról Kiss Judit Ágnes („Mozgó Világ” nívódíjas, „Artisjus” irodalmi díjas író, költő – a szerk.) tollából:

 „A tangó nem tánc, hanem szenvedély, vagy életforma. Vagy leginkább a szenvedély életformája. Magázódós tánc, de nem a távolságtartás magázódásáé, hanem épp a közelségé. A tangónak szelleme van, ami nélkül fölösleges bonyolult lépéseket megtanulni. De ha valaki megismeri a tangó szellemét, azzal a táncparketten egy egyszerű séta is élvezetes. A tangóban igazából négy fontos lépés van, minden más csak lényegtelen dekoráció. Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit enélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit. Bízni valakiben nem könnyű feladat, de egy nőnek mindig így kell döntenie. A férfi második lépése a felelősség. Minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partnere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá. Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc. Hallani és érezni a másik lélegzetét és szívdobogását. A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt.”

– Milyen jó tanácsokkal látnád el az amatőr, illetve a profi táncosokat?

– Szerénység, magabiztosság, zene és játékosság. Az amatőrök éljék át a tangót, a profik teremtsék meg saját tangó stílusukat!

– Koreografálni vagy táncolni szeretsz jobban és miért?

– Nincs különbség, csak jó koreót nehezebb csinálni. A táncot magadnak csinálod, a koreót mindenkinek.

– Melyik a legkedvesebb koreográfiád és miért?

– Mindig a legutolsó. A fejlődésem látom benne.

– Mit szeretnél még mindenképp elérni az életedben ennyi eredmény után?

– Tangó Akadémiát Budapesten, és hogy legyenek olyan tanítványaim, akik a nyomdokaimba lépnek. Mindehhez egy saját tangó klubra lenne szükségem!

– Mi a mottód, ami egész életeden keresztül kisegített és elkísért?

– Az elhivatottság. Az életem a tangó!

Szívből kívánom, hogy legyen Tangó Akadémia Budapesten, hogy a táncban tehetséges magyarok is otthonra találhassanak valahol.

Budai László és Pirity Andrea argentín tangót táncol kattints ide.