– Pályafutásod során alkalmad nyílt belekóstolni a filmezésbe, de kipróbáltad magad a színház világában és ízelítőt kaptál a tévés műfajokból is. Szerinted miért jó színésznek lenni?

– Egyrészről olyan szabadságot és lehetőséget ad, amiket egyébként nem illene, vagy nem szabadna. Másrészről én szeretek sok lenni. Rengeteg felesleges energiám van, amiket kiélhetek a színpadon. A munkafolyamatokat nagyon szeretem, így például a próbafolyamatot. Ha az ember fogékony rendezővel és kollégákkal dolgozik, a próbák során bármit ki lehet próbálni. Mint a kisgyerekek a játszótéren elkezdünk játszani. Ez csodálatos élmény.

– Élvezted a show műsorban való szereplést?

– Soha életemben nem gondoltam volna, hogy én valaha „félcelebként” televíziós show műsorban részt veszek, de akikkel együtt dolgoztam velük a közös munka nagyon jó volt. Sok hírességet, celebet és civilt ismertem meg, aminek örülök, mert én akkor még zöldfülű voltam és megmutatták, hogy hogyan kell működni a bulvár világban.

– Mit gondolsz a változásokról?

– Művészetileg nélkülözhetetlen, a hétköznapi emberi léthez pedig elkerülhetetlen. A gondolatának mindig ott kell lenni a fejünkben, hogy be tudjuk fogadni a változást.

– Melyik típusú ember közé sorolnád magad: aki megbánja, hogy megtette, vagy akit azt bánt, hogy nem tette meg?

– Én megteszem és nem bánom meg. Soha semmit nem bántam meg.

– Voltál valaha bizonytalan a szakmáddal kapcsolatban?

– Igen, néha most is. Úgy gondolom, hogy ha az ember néha nem vizsgálja felül azt, hogy tényleg itt van-e a helye, vagy nem néz körbe, hogy más lehetőségei vannak-e az nem jó dolog. Persze, ez csak az én véleményem.

– Csalódtál valaha a színész szakmában?

– Igen, a pletykák miatt. Természetesen ez minden szakmában előfordulhat, de úgy gondolom, hogy egyfajta fölösleges versengés van egymás között és kamu jópofizások. Ezekkel én nem értek egyet.

– Beszéltünk már a változásokról. Jelenleg a világunk is nagy változásokkal találkozik a koronavírus miatt. Te mit gondolsz erről a helyzetről?

– Járványok mindig voltak, vannak és lesznek is. Ha egy kicsit sok lesz valamiből, akkor tirhítás lesz. Ezt a törékeny egyensúlyt szerintem mindig fenntartja a természet.

– Tudnál nekem mesélni olyan élményt vagy élményeket a karrieredben, amikor büszke voltál magadra és tudtad, hogy jó amit csinálsz?

– Nyílván a Viszkis film ideje alatt ez volt. Életem legboldogabb pillanata volt, amikor Antal Nimród felhívott, hogy én kaptam a szerepet és, hogy Yonderboi fogja írni a zenét. J  Emlékszem, hogy még a bemutató előtt, amikor nem volt ismert az arcom, sétáltam az akkori barátnőmmel a Deák térnél, és az egyik bank oldalán ott voltam egy óriás plakáton. Nem voltam felismerhető, de akkor is nagyon jól esett. Persze a bemutató környéke és maga a bemutató volt az, amikor azt éreztem, hogy „jó amit csinálok”.

– Amikor megkapsz egy szerepet, hogyan teszed magadévá? Belső indíttatásból vagy külső információk alapján?

– Én abban hiszek, hogy belülről kell kifelé építkezni. Ha megértem a mondatokat és megértem azt, hogy kinek akarom közölni a mondatokat, onnantól kezdve minden jön magától és egyértelmű lesz.

– Mit gondolsz a színész munka ugyan olyan hétköznapi, akár a civil állások, vagy ez egy hivatás?

– Szerintem ez nem ugyanolyan hétköznapi munka, mint a többi. Olyan hatások és impulzusok érik a színészeket munkájuk közben, hogy nem hasonlítható össze más állásokkal. Nem gondolom, hogy a színész szakma a világ közepe, de kevés szakmában található meg ez az intimitás, nyersesség és kommunikáció.

Interjúm végén Bencét is megkértem arra, hogy a következő szavakat tegye fontossági sorrendbe:

Színház, film, hírnév, pénz, család, social media

Bence fontossági sorrendje:

Család – film – színház – pénz – hírnév…..(nem fontos) social media