a Turbo zenekarA jégszív Turbotól olvad, hegyet mászni verdával, és egy nagyon jó csajjal lehet. A hegycsúcsra jutás mértéke rohanás- és öncélúság-mentes, közben lehet halat fogni, sülve enni. Egymás kezét fogva könnyedebb, az egó barátságtalanságával elterjedtebb.

Ösvény végén lángol az aura. A válaszok mögött Tanka Balázs és Vígh Dávid ül középkorban, 60-70-es években és talán 3000-ben? Fókusz! – a kifelé-befelé irányuló vektorokra. Fény!  – a mértéktelen boldogtalanság marokra. Tokaj! – konfliktus nélküli Rock’n Roll. „One more Time „– „Gyere kétszer!”

– Miért jöttetek ide a hegy lábához?

Tanka Balázs (ének, Turbo): Azért, mert ez az egyik kedvenc fesztiválunk. A Hegyalja Fesztivál itt ütött tanyát. Az idén már a negyedik alkalommal játszhatunk itt, és nagyon jó érzés!

Vígh Dávid (gitár, Turbo): Azért, hogy kihalásszunk egy pár lelket. Rock’n Roll!

– A hegy tetején mi van szerintetek?

Balázs: Úgy tudom, hogy borászati üzemek működnek itt. Már egy-kettőt meg is kóstoltam. Eddig mindig rohantunk, de idén maradunk és holnap bejárjuk a Hegytetőt is.

Dávid: Ott igazából semmi sincs, onnan látszik a fesztivál.

– A hegytetőn a királyok és a királynők jégszíve mitől olvad fel?

Dávid: A Turbo koncerttől.

– Hogy kell a hegytetőre „turbósan” feljutni?

Balázs: Kell egy nagyon jó csaj és egy nagyon jó verda.

– A csaj és a pasi jégszíve mitől olvad fel?

Balázs: A Turbotól.

– Milyen halat lehet fogni Tokajon? Szoktatok horgászni?

Balázs: Képzeld el, már három éve próbálkozom, de mindig lemondja az aktuális partnerem. Nekem nincs engedélyem, orvhalász pedig nem szeretnék lenni. Tokajon talán keszeget, vagy pontyot lehet fogni, de – őszintén szólva – nem tudom.

Dávid: Szerintem harcsát lehet fogni.

– Milyen formában szeretitek a halat?

Balázs: Jól átsütve szeretem, semmilyen lében ne ússzon! Szőröstül-bőröstül meg lehessen enni!

Dávid: Vega vagyok, nem eszem halat. A rácpontyot szerettem régen.

– Melyik magyar zenekarnak van a „One More Time” című számhoz hasonló életérzésű dala?

Balázs: Szerintem a Harvester, vagy az Agregátor zenekarnak van ilyen száma. J Komolyra fordítva szót, talán a Fish!- nek?

Dávid: Óriás „Gyere kétszer, inkább, mint egyszer sem!” Nagy Óriás rajongó vagyok, úgyhogy elkaptál.

– Rágóztok, ha idegesek vagytok?

Balázs: Nem.

Dávid: Én mindig rágózom. Akkor is, ha ideges vagyok, akkor is, ha nem.

– Ha választhatnátok, milyen korban élnétek és hol? Gondolom ugyanúgy a Turbo-ban zenélnétek együtt…

Balázs: Nem tudom, hogy zenélnék-e. A középkorban lennék nagyhatalmú úr! Csak nekem lenne pénzem és azt csinálnék, amit akarnék. Belenéznék a jövőbe is, mi lesz 3000-ben a Földön?

Dávid: Ha választhatnék, akkor a 60-as évek végén, 70-es évek elején ugyanezt a rock zenekart csinálnám valószínűleg Angliában. Szupersztárok lennénk!

–  Dávid, az egyik interjúban a „Lost Measure” megjelenése (lemez, 2011 – a szerk.) kapcsán említetted meg, hogy a magyar undergroundban van pár zenekar (Grand Mexican Warlock, Óriás, IHM, Turbo), akik hatással vannak egymásra. Azóta erősödött ez az összefogás? Kivételes ez a magyar zenei életben?

Balázs: Mindenféleképpen kivételes, bár azt nem tudom, mennyire erős ez az összetartás, inkább azt mondanám, hogy elismerjük, tiszteljük egymás munkásságát és erősítjük egymást. Globálisan hiányzik az összetartás egy picit. Az emberek inkább a magán előre jutásukkal foglalkoznak, mindenki a saját útján próbál menni. Nagyon kemény Magyarországon most az élet, mindig is az volt. Bár a többi érához képest a Rock’n Roll még eléggé összetartó.

Dávid: Azt gondolom, hogy ritka ez az összefogás, mert nem jellemző ez a mentalitás Magyarországon. Az emberek nem együtt, globálisan gondolkodnak, hanem inkább versenyben élik meg az életüket. Egyébként a Grand Mexican Warlock-kal most tervezünk egy nyugat európai turnét. Szabó Lacival (gitár, Grand Mexican Warlock) van egy közös projektünk is, ami teljesen független az anyazenekaroktól. Még nincs nevünk, pár próbánk volt csak.

– Az elvesztett mértéket még vissza lehet szerezni? („Lost Meaure” album cím – a szerk.)

Balázs: Az elmúlt két évben – ami alatt írtuk a lemezt – majdnem mindenkinek a zenekarban elég komoly magánéleti problémái voltak. Megjártuk a poklokat és a mennyekben is voltunk. Arra jöttünk rá, hogy az önpusztításban illetve a kapcsolatainkban valahol elveszett a mérték, elvesztettük a fókuszt. Ezzel a lemezcímmel tisztelgünk azelőtt, hogy talán mindannyian kijöttünk a gödörből.

– Minek kellene a fókusznak lennie?

Balázs: Ez mindenkinél más. Nálam elég komoly ital- és csajozási problémák voltak. Ilyenkor az ember az önértékelését is elhagyja, nem figyel magára, pedig nagyon kell, mert szétmegy az egészséged és az életed! Én ide kapaszkodom vissza a zenével és a barátaimmal.

Dávid: Ez egy mélyfilozófiai cím, ami az egész emberiségre jellemző. Mindenki többet markol, mint amire valójában szüksége van. Ez a konfliktusnak és a boldogtalanságnak a forrása. Az ember nem tudja kielégíteni a vágyait és folyamatosan rohan-rohan, hogy még többet kapjon. Ez a mérték vesztés eredménye. Van egy még spirituálisabb jelentése is számomra: a mérték a Szent Grál, amiben a szent vért gyűjtötték, és ami a feltámadás komoly szimbóluma.

– Te kockásban vagy, Dávid csíkos bolond lett. Az előző interjúmban kérdeztem a kockásról, pöttyösről és akkor azt mondtátok, hogy a kockás a fiúké. Most már akkor a csíkos is?

Balázs: Erről Dávidot kérdezd, ő a divat diktátor nálunk. Én mióta élek kockásban nyomom!

Dávid: Lehet, hogy lesz Turbo feliratos kockás ing fiúknak, lányoknak meg csíkos.

– A „Lost Measure” dalszövegeiben többször is visszatér a „self”elhagyása. Ez az egóra utal? Hogy lehet megszabadulni tőle?

Balázs: Ez az, az út, amit mindannyian keresünk. Le kell gyűrnöd az egódat. El kell engedned az önimádó, önmagasztaló gondolataidat. Próbálj meg másokra odafigyelni és adni – ezt százezerszeresen kapod vissza! Nincs olyan ember, aki nem érdemelné meg a törődést, szeretetet. Ennél sokkal összetettebb ez a gondolat, de nagyvonalakban erről is szól. Találd meg önmagad, legyél vele tisztában, hogy legyen erőd élni. Először önmagaddal kell nagyon-nagyon rendben lenni ahhoz, hogy sugározz és tudj adni másoknak.

Dávid: Igazából itt arról van szó, hogy az öncélúságot kell elhagyni. Az emberiségre jellemző, hogy képtelen kifele gondolkodni, mindenki kapni szeretne. Ha az irányok vektora megváltozna, sokkal több boldog ember lenne. Nem az ego teljes megöléséről, hanem baráttá való átalakításáról van szó.

– Mi van a Szaturnusz kapuján kívül és belül? Hol jó lenni és miért?

Balázs: Erről kérdezd meg a Dávidot, mert ő írta a szöveget.

Dávid: A Szaturnusz kapuja a zodiákus háló határa. Ez egy kozmikus háló, ami az összes élőlényre hat. A nap és a csillagok kisugárzása, amivel az asztrológia is foglalkozik. A Szaturnusz kapuja az, ami ezen kívül van, a totális szabadság, amikor az ember minden kötöttségétől totálisan megszabadul. Ez megint csak egy hermetikus fogalom, a Harry Potterben is szó esik róla. A Szaturnusz kapuja a tanulónak egy olyan szabadsági foka, amikor már nem hatnak rá a csillagok. Egy teljesen lángoló aura.

– Hogy lehet elérni ezt az állapotot?

Dávid: Úgy, hogy az ember felszabadít minden gátat és kötést magában. Ez egy hosszú folyamat, de el kell indulni az ösvényen.