Trócsányi László igazságügyi miniszter (b) és Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének fõigazgatója (j) virágot helyez el a Rákoskeresztúri új köztemetõ 300-as parcellájában az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 62. évfordulóján, a nemzeti gyásznapon 2018. november 4-én, fotó: Máthé Zoltán/MTI

Trócsányi László: Büszkék vagyunk az országunkért küzdő hőseinkre

Trócsányi László: Büszkék vagyunk az országunkért küzdő hőseinkre

Ezt mondta az igazságügyi miniszter vasárnap a november 4-i nemzeti gyásznap alkalmából Budapesten.

A tárcavezető részt vett Fónay Jenő 1956-os halálraítélt, a Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) alapítója és örökös elnöke emléktáblájának leleplezésén a Kisfogház Emlékhelyen. A megemlékezésen mondott beszédében Trócsányi László kiemelte: vannak olyan hősei a magyar történelemnek, “akik ha meg is haltak, emlékezetünkben tovább élnek, ma is üzennek és a jövőben is üzenni fognak számunkra”. Ilyenek 1956 hősei is, ezért kötelességünk emlékezni rájuk – mondta.

Hangsúlyozta, az alaptörvény is kiemeli a múlt, a jelen és a jövő magyarjai közötti szövetség jelentőségét. Szövetségről azonban csak akkor beszélhetünk, ha a jelen generáció képviselői átadják a jövő generációnak azt az üzenetet, hogy

“büszkék vagyunk az országunk megmaradásért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő hőseinkre”

– fogalmazott az igazságügyi miniszter.

A miniszter méltatta Fónay Jenőt, 1956 hősét, akit kétszer is halálra ítéltek, és csak a bitófánál közölték vele, hogy kegyelemben részesítették. A rendszerváltás időszakában “ismét történelmi szerepet kapott”, alapítója volt a Pofosznak, és egyik szervezője Nagy Imre újratemetésének – emlékeztetett.

1956-ot Fónay Jenő “a magyarság csodájának” nevezte – fűzte hozzá a tárcavezető.

Trócsányi László végül koszorút helyezett el az emlékhelyen.

Fónay Jenő (1926-2017) mérnök, 1956-os szabadságharcos, a Széna téri ellenálló csoport helyettes parancsnoka volt. 1956. október 23-án részt vett a Petőfi-szobornál, a Bem téren és a Parlamentnél zajlott tüntetéseken. Október 25-én a Margit híd budai hídfőjénél ő szervezte meg a felkelők hídőrségét. Később csatlakozott a Széna téri ellenállókhoz, és a nevükben  ő vett részt a Petőfi Akadémián tartott fegyverszüneti tárgyalásokon a kormánnyal. 1957-ben letartóztatták, első- és másodfokon is halálra ítélték. Végül kegyelmet kapott és 1963-ban szabadult.

Kapcsolódó cikkek