Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter 1990. március 10-én írta alá Moszkvában a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról szóló egyezményt. Ennek értelmében 1991. június 30-ig kellett elindulnia a teljes „személyi állománynak”, beleértve a szovjet állampolgárságú polgári személyeket is, valamint a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket is el kellett indítani. Ezt megelőzőleg, 1989. április 25-én elindult már haza a kiskunhalasi 13. harckocsi gárdaosztály.
Hivatalosan az egyezmény után két nappal, 1990. március 12-én kezdődött meg a Magyarországon tartózkodó szovjet Déli Hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci-technikai eszközeinek, anyagainak hazaszállítása, ekkor kelt útra a Veszprém megyei Hajmáskéren állomásozó szovjet harckocsizó alakulat. Az elkövetkező tizenöt hónapban mintegy harmincötezer vasúti kocsi szállította vissza a Szovjetunióba a Déli Hadseregcsoport eszközeit, katonáit, mintegy ötvenezer katonát, és körülbelül ugyanennyi polgári alkalmazottat, illetve családtagot kellett hazajuttatni. A szovjet csapatok több, mint huszonhétezer járművel rendelkeztek, ebből 860 volt a harckocsik, 600 az önjáró tüzérlövegek, 1500 a gyalogsági páncélozott harcjárművek száma. A későbbi években derült csak ki, hogy magyar területen is tároltak szovjet atomtölteteket. A szovjet erők hatvan helyőrségben, katonavárosban helyezkedtek el, és hat repülőtérrel is rendelkeztek.
az utolsó szovjet katona elhagyja az országot
Az utolsó katonavonat 1991. június 16-i áthaladását követően az utolsó szovjet katona június 19-én 15 óra 01 perckor hagyta el Magyarország területét a záhony-csapi határállomáson Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka személyében. Nevezetes dátum lett ez a nap Magyarország történelmében. 1944. március 19-e óta először nem állomásozott idegen katona magyar földön. Ennek emlékére 2001-ben az Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította június 19-ét, e hónap utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává.
A csapatkivonás lebonyolítását a vele kapcsolatos pénzügyi elszámolás hosszú, nehéz tárgyalássorozata kísérte. Végül egy olyan “nulla megoldás” született, amelyben a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről, azaz egyenlőségjelet tettek a szovjet csapatok hátrahagyott vagyona és a szovjetek okozta károk nagysága között. Erről 1991. december elején Moszkvában szóbeli egyezség született, majd 1992. november 11-én Budapesten írásbeli megegyezés jött létre Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök között.