Ágyúszóval kergették el a telet és a bánatot Szegeden

Ágyúszóval kergették el a telet és a bánatot Szegeden

ágyúfotó: Kelemen Zoltán Gergely/MTIA Tisza-parti város hagyományos téltemetésén a télbanyát is máglyára vetették, s ki-ki a saját bújától és bajától is megszabadulhatott.

A rossz idő elűzésére szükség is volt, hiszen csütörtökön és pénteken arasznyi hó eset a csongrádi megyeszékhelyen és környékén. A fesztivál eredményes volt, hiszen vasárnap már a nap is előbukkant.

A Szegeden az 1930-as években is még élő, és öt esztendeje felelevenített hagyomány szerint tél végén rongyokból és szalmából télbanyát készítenek, melyre egy papírdarabra felírva mindenki a rátűzheti azt a bút és bánatot, amitől szeretne megszabadulni. A bábut zajkeltés és vigadalom kíséretében cipelik keresztül a városon, és végül a Tiszába vetik, vagy elégetik. A néphit szerint a papírra rótt szenvedés és nyűg a boszorkával együtt elég a máglyán, és füstbe száll.

Tóth Andrea bábkészítő művész banyáját már a fesztivál pénteki nyitónapján közszemlére tették, s vasárnap délutánra elborították a papírdarabok. Azt nem tudni, mi került a bánatcédulákra, hiszen azokat íróján kívül nem olvashatja el senki, ha még is megteszi, azzal magára veszi a rajta szereplő bajt.

Idén is több százan gondolták úgy, hogy így szabadulnak meg a rossz időtől és a bánattól. A télbanyát utolsó útjára kísérő menet indulására ágyúszó adta meg a jelet. A bábut cipelő sokaságot muzsikusok és gólyalábasok vezették keresztül a belvároson. A telet megszemélyesítő kiszebáb útja a Dóm téren ért végett, ahol rituális szertartás közepette máglyára vetették és megégették.

Kapcsolódó cikkek