Az album azokat a gazdagon illusztrált visszaemlékezéseket, történeteket tartalmazza, amelyeket Kovács Ákos az áprilisban ünnepelt 50. születésnapja előtti ötven napon jegyzett le. A könyvbemutató alkalmából tartott kolozsvári pódiumbeszélgetésen a művész képes sztorigyűjteménynek nevezte a könyvet. Megjegyezte: ha egyszer megírja az igazi önéletrajzát, annak az lesz a címe, hogy “ez is csak velem történhet meg”. 

Felidézte, amikor gyermekként hegedülni kezdett tanulni, azzal “Guantanamon foglyokat lehetett volna kínozni”, és az első zenetanára egy rosszul sikerült fellépés után azt mondta neki, hogy “Ákos, a zene és te két külön világ”.

Ennek ellenére folytatta a tanulást, mert úgy érezte: valami tűz ég benne, amit meg kell osztani másokkal. Saját kreatív működése nyitjának is ezt a megosztási vágyat tartotta. Magyarázatként hozzátette: ha valaki egyedül nézi a naplementét, bármilyen szép lehet, nem tudja megélni. Ehhez az is kell, hogy az élményt megossza valakivel. 

Úgy vélte, az élet rendje az, hogy a fiatalok liberálisan gondolkoznak, és lázadnak a keretek ellen. Felidézte, ő tinédzserként azzal lázadt, hogy konzervatív volt: miután megnézte Huszárik Zoltán Szindbád című filmjét, a nagyapja kabátját és kalapját kezdte hordani. Azt is megjegyezte: elég nevetséges lehetett, mert a fiatal konzervatívoknál csak az idős liberálisok nevetségesebbek. 
Elmondta, felnéz a zenészekre, mert velük dolgozik, és látja a munkájukat, de magát nem tartja zenésznek, hanem inkább dalszerzőnek, dalszövegírónak, és énekesnek. Arra a Fodor Ákos verssorra reagálva, hogy “mire megtanulsz énekelni, a dalod már rég nem arról szól” kijelentette: neki az a mentsége, hogy nem tanult meg énekelni. Csak tevékenysége és nem a hangképzése szerint énekes. Az Ákos 50 – Visszaszámlálás című albumot a Fehér sólyom kiadó jelentette meg. A kolozsvári volt a könyv első bemutatója.