A június 10-ig látható tárlaton bemutatott kreációk a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kurzusán készültek, az érintettek bevonásával – olvasható a tájékoztatóban. Mint írják a Normcore a kortárs divatelmélet egyik kifejezése a végletesen egyszerű, szélsőségesen normális öltözködés eszköztárának leírására. A tárlat többek között arra keresi a választ, hogy mi a normális, létezik-e normális test és vajon mekkora a társadalom felelőssége ezeknek a fogalmaknak az alakításában, használatában. 

Csaknem egy héten át olyan funkcionális, viselhető ruhákról készült fotókat láthat a közönség, amelyek a végtaghiányos, kerekesszékes együttműködők személyes igényei alapján készültek. Létrejöttük pedig a fogyatékossággal kapcsolatos előítéleteket kérdőjelezik meg. A divatfotókat skiccek, videóinterjúk és alkotói állásfoglalások kísérik, hogy az érdeklődők minél teljesebb képet kapjanak a tervezési folyamatról. 

Györök Borbála és Nagy Adrienna kapszulakollekciót készített egy baleset következtében amputáción átesett modell, a Robotlány, Réka számára. A kollekció divatos kreációi nemcsak a lábprotézissel élő viselője, hanem más személyek számára is alkalmas viselet. Ugyanezt a kettős ambíciót hordozza a tervező Pázmány Lili kerekesszékes édesanyja számára létrehozott öltözéke is. Lévai Zsófia és Zepkó Ferenc munkája a nagyfokú testi eltérés vizuális eszközökkel való tompítását tűzte ki célul, hogy ezzel elősegítsék viselőjének társadalmi asszimilációját. A képen szereplő modell, Bori kívánsága egy alkalmi viselet volt, amely teret ad a lábak hajlékonyságának és kiemeli azok mozgását.

Ezzel éppen ellentétes irányt követ Török Anna és Vass Csenge, akik egy végtaghiánnyal élő látványtervező, Luca számára művészeti igényű látványöltözék-kollekciót terveztek. A kreációk a normalitás/abnormalitás kérdéseit kutatják az anyaghasználat, a kompozíció, a színek és a szabászat eszközei révén.