Denis Diderot (1713-1784) legismertebb regénye, Az apáca korának egyik legfelkavaróbb alkotása volt, amely egyházellenessége miatt csak a szerző halála után jelenhetett meg. A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált feldolgozás az eredeti mű szellemiségéhez hű, mégis 21. századi adaptáció, amely a Mozinet forgalmazásában jut el a nézőkhöz.

Az 1760-as évek Franciaországában játszódó történet a szabadságvágyról és a szabad akaratról szól – mondta el az MTI-nek Guillaume Nicloux rendező, aki a Frankofón Filmnapok alkalmából látogatott Budapestre.

A történetben Suzanne-t – akit a filmben Pauline Étienne alakít – zárdába kényszerítenek szülei. A lány minden erejével lázad a rabság ellen, amelyet a korabeli egyház nem néz jó szemmel. A főszereplőnek a nővérek megaláztatásaival és szexuális erőszakoskodásával kell megküzdenie.

Guillaume Nicloux felidézte: a rendezéskor arra törekedett, hogy a szereplők emberi oldalát mutassa be és kevésbé hangsúlyozza az eredeti műben szereplő vallásellenességet. Elmondta, hogy változtatott a főszereplő karakterén is. Míg Suzanne a regényben csak elszenvedi a történéseket, addig a filmben egy sokkal harciasabb és életigenlőbb szereplő, aki határozottan kiáll magáért.

“Nekem az a folyamat volt a legfontosabb, amin átmegy a főszereplő, ahogy felnő, ahogy a különböző viszontagságokat túléli, ahogy ellenáll, ahogy harcol, míg végül emelt fővel kerül ki az eseményekből” – hangsúlyozta a rendező.

Mint elmondta, Pauline Étienne-t első találkozásuk alkalmával ösztönösen választotta ki a fiatal lány szerepére. “Úgy éreztem van benne valami titokzatosság, amit a nézőknek talán kedvük lesz felfedezni” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy Isabelle Huppert-rel viszont – aki egy szerelmes rendfőnököt játszik a filmben – már régóta szeretett volna együtt dolgozni.

“Nehéz is volt megkeresni őt, mert ritkán vállal mellékszerepet, fel kellett mutatni neki valami olyat, ami elég érdekes számára, hogy eljátssza” – tette hozzá. Isabelle Huppert mellett látható a filmben a német Martina Gedeck is, aki szintén nem ismeretlen a magyar mozinézők számára.

A rendező kitért arra is , hogy két hónapig forgattak Németországban és Franciaországban, ahol az évszázadok óta érintetlen és restaurálatlan magánkolostorban könnyű volt azonosulniuk Diderot korával.