Január 3-án Mahmúd Abbász elnök egy szimbolikus döntéssel rendeletileg Palesztin Államra változtatta a Palesztin Hatóság nevét annak nyomán, hogy az ENSZ Közgyűlése 2012. november 29-én “nem tag megfigyelő állam” szintre emelte Palesztina státusát a világszervezetben. Izraelben választási kampánnyal, majd január 22-én az egyfordulós általános parlamenti választással kezdődött 2013. Az ország történetének tizenkilencedik kneszetjébe a Benjámin Netanjahu vezette Likud párt és a vele választási szövetségben álló, Avigdor Liberman irányította Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) pártszövetség szerezte meg a legtöbb mandátumot, 31 helyet a százhúsz parlamenti székből. Simon Peresz államelnök ezért ismét Netanjahut kérte fel, hogy alakítsa meg immáron harmadik kormányát. A kneszetben március 18-án bemutatott új kormánykoalícióból több évtized után először hiányoznak az ultraortodox vallásos pártok. A jobboldali Likud-Béténu pártszövetség mellett az 1967-ben elfoglalt Ciszjordániában zsidó települések létrehozását támogató nacionalista Bájt Hajehudi (Zsidó Haza) szerepel, valamint két centrista párt, a Cipi Livni vezette Tnua (Mozgalom) és a Jair Lapid alapította Jes Atíd (Van Jövő) nevű formáció. Izrael az év során több légicsapást is végrehajtott a szomszédos Szíria területén, hogy megakadályozza a szíriai polgárháború során vegyi és fejlett légvédelmi fegyverek eljutását a libanoni síita Hezbollah szervezethez. Az izraeli légierő első akcióját január 30-án hajtotta végre, majd újabb légicsapások voltak május 3-án és 5-én, valamint július 5-én is. Ezekről az izraeli média a belső katonai cenzúra miatt csak a külföldi tudósításokat idézve adott hírt, a kormányzat hivatalosan nem vállalta azokat. Február 9-én eredménytelenül végződött a kairói “békülési” találkozó Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke és Háled Mesaal, a Hamász vezetője között. Noha 2011-ben aláírt egy megbékélési megállapodást a Ciszjordániában hatalmon lévő mérsékelt Fatah és a Gázát uraló szélsőségesen iszlamista Hamász, ennek pontjait, köztük az átmeneti szakértői kormány felállítását, majd az általános parlamenti választások megrendezését a kölcsönös bizalmatlaság miatt nem sikerült megvalósítaniuk 2013-ban sem. Február 12-én Izraelben egy külföldi újságcikk nyomán kirobbant a Zieger-botrány: egy Ben Zieger nevű, ausztrál származású volt Moszad–ügynököt titokban magánzárkában tartottak hónapokig egy máig nem tisztázott vétke miatt, s ott még 2010-ben öngyilkos lett. Tavaszra elkészült az ország déli határán Egyiptom (Sínai-félsziget) és Izrael között egy kamerákkal, radarral és mozgásérzékelőkkel felszerelt kerítésrendszer, amelynek célja az afrikai menekültek és a félsziget felől behatoló terroristák feltartóztatása. Nyáron hasonló kerítések felállítását kezdték meg az ország északi részén, a szíriai határ mentén, az 1967-ben elfoglalt Golán-fennsíkon a demarkációs vonalnál. Barack Obama amerikai elnök március 20-án megkezdte négynapos látogatását Izraelben, a Palesztin Hatóság területén és Jordániában. A vizit végén Obama nyomására Netanjahu kormányfő telefonon bocsánatot kért Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnöktől a török Mavi Marmara hajó ellen három éve végrehajtott izraeli kommandósakcióért, s azt követően a két ország hozzálátott diplomáciai kapcsolatainak a rendezéséhez. Április 13-án Szalám Fajjád palesztin miniszterelnök hivatalosan is benyújtotta lemondását Mahmúd Abbász elnöknek, aki elfogadta azt. Fajjád ügyvezetőként folytatta munkáját. Június 6-án letette a hivatali esküt a Rámi Hamdalláh vezette új palesztin kormány, amely az előző kormány tagjaiból, valamint hét új tagból állt. Az új kormányfő két hét múlva lemondott, lemondását Mahmúd Abbász palesztin elnök június 23-án elfogadta, s felkérte, hogy irányítsa tovább az ügyvezető kormány munkáját. Július 29-án John Kerry amerikai külügyminiszter erőfeszítései nyomán újraindultak a három éve elakadt palesztin-izraeli béketárgyalások. A kilenc hónaposra tervezett egyezkedés alatt rendezni kívánják az évtizedes viszály hat kulcskérdését: a jövendő Palesztina határainak meghatározását, az Izrael biztonságát szavatoló szabályozást, a palesztin menekültek ügyét, Jeruzsálem megosztását, egymás kölcsönös elismerését és a minden további igényről való végleges lemondást. Izrael bizalomerősítő lépésként megígérte 104, még az 1993-as oslói egyezmény előtt bebörtönzött palesztin rab négy szakaszban történő elengedését. A tárgyalások november végére megfeneklettek, a kudarc oka elsősorban az, hogy Izrael a foglyok szabadon bocsátása után többször is újabb nagyszabású ciszjordániai telepépítkezéseket jelentett be, kiváltva a palesztin tárgyalódelegáció tiltakozását. November 6-án felmentették Avigdor Libermant a korrupciós vádak alól, így 11-én átvehette a külügyminiszteri tárcát Benjámin Netanjahutól, aki azt a választások óta magánál tartotta a bírósági ügy megnyugtató rendezéséig.