Angela MerkelAz Észak-Rajna Vesztfáliában tartott tartományi választások a szeptemberi országos választások főpróbáját és az elmúlt hónapokban sokat emlegetett "Schulz-hatás" tesztjét jelentették. Ezt mondta Kiss J. László Németország-szakértő. A Corvinus Egyetem tanára szerint a szociáldemokraták (SPD) történelmi vereségével Martin Schulznak mint "az SPD megmentőjének" nimbusza szertefoszlott, az igazi győztes pedig Angel Merkel kereszténydemokrata kancellár.

Az SPD történelmileg legrosszabb eredményével 31,2 százalékkal, 7,9 százalékos szavazatveszteségével a választások vesztese, ám ennél többről van szó. A saar-vidéki és schleswig-holsteini tartományi választások kudarca után az SPD harmadik egymás utáni választási vereségét szenvedte el, s ezzel halványulnak választói azon reményei is, hogy a szeptemberi országos választásokig megfordítható a trend. Az SPD nem volt képes törzsválasztóit elégséges mértékben mozgósítani, központi témáját, a “társadalmi egyenlőtlenség” kérdését tartalmilag nem volt képes meggyőzően közvetíteni a választók felé, míg a belső biztonság, a közlekedés- és oktatáspolitika területei politikai ellenfeleik számára széles területet kínáltak a bírálatra.

A “szociáldemokrácia szívkamrájaként” számon tartott Észak-Rajna-Vesztfáliában az SPD folyamatos regnálását az 1966 és 2017 közötti félévszázadban csak egyszer szakította meg a kereszténydemokrata vezetésével működő kormány. Most viszont a szavazatok 33 százalékával – 6,7 százalékos szavazatnyereséggel – a CDU lett választások egyértelmű győztese.

A másik győztes – harmadik legerősebb pártként – a szabaddemokrata párt (FDP), amely 12,6 százalékos eredményt ért el, s ez biztató starthelyzet arra, hogy az őszi parlamenti választásokon visszakerülhet az országos parlamentbe. A vesztesek táborához tartozik a Baloldal pártja, amely nem került be a tartományi parlamentbe, míg a Zöldek tovább folytatták már a korábbi választásokon megfigyelhető lejtmenetüket. A bevándorlásellenes AfD immár a 13. tartományi parlamentbe is bejutott, s ezzel jó esélye van arra, hogy ősszel a Bundestag tagja legyen.

Angela Merkel támogatottságának újbóli növekedésével kapcsolatban a szakértő emlékeztetett a mindenkori kancellár hivatali helyzetéből fakadó előnyére és Merkel nemzetközi tekintélyére. Emellett támogatottságnak növekedése a migrációs válság hatásainak gyengülésében, pontosabban a tömeges és illegális bevándorlás megszűnésében, nem kevésbé a német kormány által meghozott menekültpolitikai csomagok szigorító hatásaiban rejlenek.

A CDU-nak különösen fontos volt, hogy a belső biztonság kérdéseiben visszanyerje a kompetens párt szerepét, mivel ezzel gyengíthette az AfD sikereiben nem kis szerepet játszó bírálatot, miszerint a szövetségi és tartományi kormányszervek nem képesek megvédeni a polgárokat. A belső biztonság kérdése a CDU-nak éppen Észak-Rajna Vesztfáliában arra adott alkalmat, hogy bírálja a Hannelore Kraft által vezetett szociáldemokrata-zöld koalíciót és különösen annak belügyminiszterét, akit nem alaptalanul ért bírálat a 2015. évi szilveszter éjszakai kölni atrocitások, valamint a berlini karácsonyi merénylő, Anis Amri ügyében neki tulajdonított mulasztások miatt.

Kiss J. László utalt arra is, hogy a CDU/CSU vezette országos nagykoalíció a tartományi választások előtt hozott határozatot egy törvénymódosításról, amely szerint szigorítják a lakásbetörések büntetési tételét. Ez azért fontos, mert Észak-Rajna Vesztfáliában messze az országos átlag felett van a lakásbetörések száma. A politikai klíma megváltozását az is mutatta, hogy a CDU vezető politikusai az országos vitákban olyan kérdéseket vetettek fel, ami korábban elképzelhetetlen volt. Thomas de Maiziére belügyminiszter például a párhuzamos belbiztonsági szervek számának radikális csökkentését és egy országos hatáskörű német FBI kialakításának gondolatát, a tartományi választások előtt pedig a korábban multikulturalizmus-ellenesként megbélyegzett Leitkultur (vezető kultúra) fogalmát hozta vissza a közbeszédbe. Armin Laschet, a CDU tartományi elnökének választási beszédeiben a “no go” zónák kialakulása elleni fellépés, a lakásbetörésekkel szembeni zéró tolerancia, a bűnöző külföldiek szigorú kitoloncolása, a videokamerák számának növelése, több rendőr szolgálatba állítása folyamatosan visszatérő témák voltak.

Merkel pozícióját erősítette közvetve az is, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában a szociáldemokrata-zöld kormány a tartományok között a legtöbb adósságot halmozta fel, míg a CDU politikusok a kampányban a magas foglalkoztatottsági szint és a jelentős kereskedelmi többlet következtében a szövetségi köztársaság gazdasági és pénzügyi helyzetének stabilitását hangsúlyozhatták.

Kiss J. László a német-francia viszonnyal kapcsolatban utalt arra, hogy Emmanuel Macron francia elnökké választását a berlini politika nagy megkönnyebbüléssel fogadta, ám a francia politikus győzelme új bizonytalanságok, de legfőképp új európapolitikai vita kezdetét is jelenti. A bizonytalanságok forrása, hogy a francia elnökválasztás a bal-jobb politikai rendszernek ugyan véget vetett, de ennek megerősítésére a júniusi francia nemzetgyűlési választásokig várni kell. Macron már gazdasági miniszterként is ismert európolitikai programja – saját költségvetéssel, gazdasági és pénzügyminiszterrel, valamit gazdasági kormánnyal és parlamenttel rendelkező eurózóna létrehozása – szembemegy a CDU vezette német kormány álláspontjával, amely elutasítja az eurókötvényeket, az adósságok közösségiesítését és a jelenlegi európai pénzügypolitikai rendszer megváltoztatását. Ezért csak a német parlamenti választásokat követően születhet végleges választ arra a kérdésre, hogy a német kormány Macron sikere és a német-francia együttműködés érdekében milyen engedményekre, kompromisszumokra kész.