– A mini-állítás arra emlékeztet engem, mint amikor valaki úgy néz egy DVD filmet, hogy átugorja a történetet és csak a Happy End-re kíváncsi. Ön ezzel szemben ráérősen vezeti az állításokat, a Mezőre hagyatkozva. Ez a kivárás teszi lehetővé, hogy egészen az Ókorig vissza tudunk menni időben?
A mítoszok és a bennük szereplő archetípusok iránti tisztelet és a sok évtizedes tapasztalat az alapja a módszeremnek. Mérhetetlen alázat és türelem szükséges ahhoz, hogy a mező üzeneteire fogékonyak legyünk és ezt bárki el tudja sajátítani.
A mini-állítások is hatékonyak, hiszen elindítanak egy folyamatot, ami aztán elvezethet a gyógyuláshoz.
A Csoportrezonancia módszerét a görög Hellinger Intézetben fejlesztettük ki. Az állítás során teljes mértékben a Mezőre hagyatkozom. Minden terápiás és önismereti csoportban létrejön ez a rezonancia, amit az összes résztvevő érzékel. Ebből bontakozik ki maga az állítás. Amikor meghallgatjuk valakinek az egyéni témáját, öntudatlanul ráhangolódunk arra a rezgésre, amit az illető kibocsát magából. Az állítást csupán egyetlen szereplő felállításával kezdjük. Ez a rezonancia behív még 2-3 szereplőt és a kezdőképben megjelenik az alapprobléma. Ezután az állítást vezető megfigyeli a többi jelenlevő reakcióját, hogy ki van még benne az állításban. Aki úgy érzi, hogy szerepben van, az beléphet szereplőnek. Ha az állítás vezetője rá mer hagyakozni a csoportrezonanciára, akkor a mozgások egészen a kezdetekhez – magához az ősproblémához – és az archetípusokig vezethetik vissza az állítást. Így az oldási képben az egyéni témán messze túllépve az Örökkévalóság és a Teljesség jelenik meg, amihez minden résztvevő kapcsolódni tud.
– Az építészek csodálják az ókori amfiteátrumok tökéletes akusztikáját: mikrofon és erősítő nélkül is tökéletesen lehetett a színészeket hallani még a leghátsó sorokból is. Az ókori görög darabok pedig felértek egy terápiával, eksztázisba hozták a közönséget. Így jöhetett létre a katarzis, ami megtisztulást jelent. A mítoszok problémáink gyökereit mutatják meg egy történetben elrejtve. Azért tudjuk könnyebben befogadni a gyógyerőt, mert úgy gondoljuk, hogy:„Ó hát ez csak egy mese!”, így aztán teljesen megnyílunk?
Az istenségeket és a mítoszok hőseit távoli őseinknek foghatjuk fel. Ezek a történetek meghatározóak minden kultúrában. Ettől lesznek annyira jelentőségteljesek azok állítások, amelyeknél archetípusokkal és mitológiai elemekkel dolgozunk. A kollektív tudattalanban tárolódnak az ősi emlékek, így azok kivétel nélkül mindannyiunkban jelen vannak. Családi rendszereink egészen a világ teremtéséig nyúlnak vissza: a legfelső szinten egy közös rendszerbe fonódunk össze mindannyian. Tehát minden sorsminta visszavezethető egy mitológiai szituációhoz és egy archetípushoz! Agyunk védekező, blokkoló mechanizmusát kikapcsoljuk, amikor csak eljátszunk valamit vagy belebújunk egy szerepbe. Hiszen nem egy valós személy féltett titkait kell kifürkésznünk, hanem csak egy kitalált mitikus szereplőről van szó. Gyermeki Énünk akadálytalanul képes befogadni az üzenetet, ami az agyunk szűrőrendszerét kikerülve közvetlenül a belső tudattalanba jut el.
– Az ókori görögök azt írták, hogy az emberek egy labirintusban bolyongnak céltalanul (nem tudják honnan indultak el, hova tartanak), de az istenek odafentről látnak mindent. Mondhatjuk azt, hogy a családállítás során egy pillanatra mi is odafentről tekinthetünk rá dolgainkra? Állítás nélkül – például meditáció segítségével – is előidézhető ez az állapot?
– A labirintus találó hasonlat mind a belső egyéni és kollektív világunkra, valamint a családi rendszerünkre. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy mély meditáció elvezetne bennünket a labirintus kijáratához. Ehhez Ariadné fonalára is szükségünk van, mint a mondabéli Thészeusznak Minotaurusz útveszőjében. Családi rendszerünkből hozott kötődéseink jelképe lehet maga az útvesztő, ahonnan a Mező segítségével az állításban megjelenő mozgások fonalát követve juthatunk ki.
– A delphoi jósda a Föld köldöke felett helyezkedett el és Gaia (Földanya) méhéhez kapcsolódott. A jóslat pedig a láthatatlan köldökzsinóron keresztül egy vulkanikus lyukból érkezett. Vezetett már Ön állításokat szakrális helyeken, ahol Földanyánk gyógyító ereje érzékelhető volt? Lehet-e állításokat vezetni a természet lágy ölén – erdőben, források közelében – ahol talán a fák és a tündérek súgják meg nekünk a válaszokat?
– A szakrális helyek nagymértékben felerősítik és táplálják az állítások erejét, a Mező jelenléte jóval intenzívebben érzékelhető. Csodálatos emlékeket őrzök görög szakrális helyeken végzett állításokról. Delphoiban egy archaikus szereplő jelent meg egy alkalommal: a Napisten főpapja. Utólag egy régész elmondta nekünk, hogy egy ősi Héliosz Napisten szentély területén tartózkodtunk, ami még az Apolló (Fényisten) kultusznál is régebbi. Epidauroszban pedig azt az üzenet kaptuk az istenektől, hogy nem tudjuk életre kelteni őket, mert ők már a múltat képviselik. Üzeneteiket emlékművek kövébe vésve hagyták maguk után, de mégis bennünk élnek és rajtunk keresztül hatnak.
A Pelión hegyen, a híres Kheirón kentaur területén is megmutatkozott a természet hatása. Kheirón (Chiron), a sebzett gyógyító: az önmagát meggyógyítani képtelen archetípus dinamikája minden terapeutánál felbukkan. Az állítás alatt egy hatalmas fáról elkezdtek hullani a gyümölcsök és a levelek pontosan abban a pillanatban, amikor a Szeretet megjelent az állításban. Mintha csak a fa próbált volna meg kommunikálni velünk, az ő saját nyelvén.
– Ön azt tanácsolja az egyedülálló nőknek, hogy egy ideig járjanak el szórakozóhelyekre és próbáljanak meg minél több férfit elcsábítani, azért hogy nőiségük erejét visszanyerjék. Nem jár ez azzal a veszéllyel, hogy a sok egyéjszakás kaland után meggyengül az önbizalmuk és leértékelve érzik magukat, mert a férfiak csak a testüket akarják?
– Az én megközelítésem ennél összetettebb. Aphrodité a Szerelem és a „Nem” istennője. Az erotikus nemleges válasz adja a hatalmat a nőnek a férfi felett. Ez a „Nem” helyezi a nőt a szexuális kapcsolatban az első helyre, csakúgy, mint a családban. A férfiaknak udvarolniuk kell, hogy az „Igen”-t megkapják a nőktől. Ha a férfi nem tiszteli a nőt, és a nemleges választ nem tudja elfogadni, akkor tettlegességhez folyamodik. Megjelenik a kapcsolatban a bántalmazás és a nemi erőszak. Sok nő arrogáns módon viselkedik a férfiakkal szemben, mert visszaélnek a hatalmukkal. Lenézik a férfiakat a gyengeségük miatt, ahogyan kérőként esedeznek a kegyért. Ettől viszont az egyenrangúság felborul a párkapcsolatban és elkezdődnek a konfliktusok. Megfigyeltük, hogy ez a fajta arrogancia a magányos nőknél tartóssá válhat, ezért segíthet, ha korlátozott ideig a szexualitásukat szabadon kiélve igent mondanak azoknak a férfiaknak is, akiket máskülönben visszautasítanának. Ez segíti őket abban, hogy eltűnjön az arrogancia és visszaálljon újra a nemek közti egyensúly, ami elengedhetetlen egy harmonikus párkapcsolatban. Csakis ebben az esetben javasolt az egyéjszakás kalandok kipróbálása hasonlóan ahhoz, mint ahogyan az ókorban a Szerelem templomaiban a papnők odaadták magukat válogatás nélkül minden férfinak a rituálé ideje alatt.
A nemek közti alapvető egyenlőtlenségből fakad az is, hogy a férfi ki akarja használni a nő testét. A szerelmi hierarchiában a férfiak vannak az alacsonyabb pozícióban. Ezt próbálják azzal kompenzálni, hogy zsákmánynak tekintik a nőket. De ebből éppúgy nem alakulhat ki tartós kapcsolat, mert ellenkezik a természet rendjével. Ami szerint a nemi aktus során a férfi csak vendég a nő testében, a nő dönti el, hogy kinek van oda joga bebocsátást nyerni. Továbbá a szexuális együttlét gyümölcse – a magzat – a nő testében marad. Ez helyezi leginkább a nőt az első helyre. Jótékony hatással bír, ha a nő megérti, hogy a férfi miért is akarja zsákmányul ejteni az ő testét. Így tud megszabadulni attól az ősi félelemtől, hogy gyengébb nemként megerőszakolhatják. Ha a nő a kiszolgáltatott áldozati szerep helyett az őt megillető első helyen érzi magát egy szeretetteljes párkapcsolatban, akkor cserébe egyenlőséget és egyenrangúságot fog felkínálni a férfinak, így létrejöhet a harmónia. A nő pedig felélesztheti a benne rejlő Aphroditét, az istennői minőséget.
Van még egy fontos momentum. A férfiak nagyon is tudatában vannak, mikor mond egy nő valóban igent, mert ennek a megerősítése a nő orgazmusa. Abban a szent pillanatban nemcsak testileg, de lelkileg is teljesen odaadja magát a nő a választott férfinak. Misztikus Egységben olvadnak össze az orgazmusban. Ez pedig nem a zsákmányul ejtés izgalmát adja férfinak, hanem egy csodálatos és ritka örömöt.
– A homoszexualitás elfogadott volt az ókori görögöknél, néhány tudós szerint a városállamok magas népsűrűsége miatt ez egyfajta válaszreakciónak tekinthető a természettől, ami a demográfiai növekedést hivatott lelassítani. Ön szerint pedig némely esetben a mögöttes ok (amiért a férfi szexuális partnerként férfit választ magának) az, hogy ne tudjon ártani a nőknek. Ez a családi rendszerből ered és a korábbi generációk bűnével függ össze (nemi erőszak, nők bántalmazása). Összefügg egymással a kettő?
– Néha terápiás hatással bír a melegek számára, ha felismerik a családi rendszerükből eredő kötődést, ami a nők ellen elkövetett nemi erőszakból és bántalmazásból fakad. Az áldozat iránt érzett bűntudat miatt akarnak vezekelni a kötődésben levő utódok, hogy így gyógyítsák be a családi rendszert. Elődjük terhét magukra veszik és ugyanazt a sorsmintát ismételve próbálják meg jóvátenni a felmenők vétkét. Ugyanis nem tudják az erőszaktevő ős nehéz sorsát elfogadni, megbékélni azzal amit tett, terhét meghagyva neki. Ehelyett kirekesztik a vétkes őst a családi rendszerből. A női ágon pedig a női utódok utasítják el azt a fájdalmat és szenvedést, amit az áldozat. a megerőszakolt nő élt át, aki az erőszaktevőtől fogant gyermeket volt kénytelen megszülni. A férfi leszármazottak a homoszexualitásba menekülnek, nehogy szexuálisan bántalmazzák a nőket. Tudattalanul próbálnak meg vezekelni az ős kirekesztettsége miatt. A női utódok, pedig azért nem engedik be a férfiakat a testükbe, hogy elkerüljék a megtermékenyítést. Magányosak és terméketlenek lesznek, ily módon próbálnak azonosulni az áldozat nehéz sorsával.
Mindez napjainkban már olyan szokatlan dolgokhoz vezethet, mint például amikor homoszexuális férfit használ spermadonornak egy nő, hogy teherbe essen. Azért, hogy elkerülje a behatolást. A meleg férfi pedig béranyát választ, aki kihordja a gyermekét, majd a csecsemőt örökbe fogadja.
A családállítás szemszögéből nézve az ellenség asszonyainak a megerőszakolása a hódítók azon törekvését fejezi ki, hogy megakadályozzák az ellenség szaporodását, a saját népükét pedig növeljék. Népirtásnak tekinthető, ha erőszakkal szülésre kényszerítik a megerőszakolt nőket. Ráadásul teljességgel hiábavaló, mert a következő generációk azonosulni fognak mind a kirekesztett erőszaktevőkkel, mind az áldozatokkal és a kiegyenlítődés elve alapján kialakul a kötődés. Ez az, amit Bert Hellinger „A Szeretet rejtett szimmetriájának” nevez.
A homoszexualitásnak a születésszabályozásban betöltött szerepe számomra egy további érv, hogy elfogadjuk a melegeket. De fontos elismerni és tisztelni a homoszexuális férfiak áldozatvállalását is, hiszen kötődésük a kirekesztett iránti mélységes szeretetből fakad.
– Említett egy példát a kötésről, amikor egy hölgy horgolni kezdett. Egy halászhálót képzeltem el, amelyen a vízszintes kötél a családi vonalat szimbolizálja (mindazokat a készségeket, amiket öröklünk felmenőinktől és azokat a terheket – csomókat – amik feloldásra várnak) a függőleges kötél pedig azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülünk életünk során (akikkel valamilyen megoldandó közös feladatunk van, amit ki kell „bogoznunk”). Ez a háló nagyon erős, ha a hal nem veszi észre, menthetetlenül belegabalyodik. Minél inkább küzd a háló ellen, annál nehezebb lesz kiszabadulnia. Elszakítani nem tudja hálót, egyetlen út vezet csak a szabadsághoz: a felemelkedés. A Családállítás módszere – amit az egész világon ismernek – szolgál egy magasabb célt is egyben: segíti a tudatosulásban az embereket, azért hogy megleljék Felsőbb – Énjüket?
– Ezzel a példával a rendszerbéli kötődésekre próbáltam utalni. Bert Hellinger németül a „Verstrickung” szóval írta le ezt a fogalmat, ami egyszerre jelent kötést és kötődést. A kötődés azt jelenti, amikor valaki elhagyja a saját „csomóját” – azaz a helyét a családi rendszerben – tudattalanul azonosulva és képviselve egy kirekesztett felmenőjét és az ő távolabb elhelyezkedő „csomóját” is átveszi: a kettő csomó összekötődik. Ettől viszont a háló (a család bioenergetikai rendszere) összegabalyodik és az energia (a Szeretet) nem tud áramolni.
A Családállítás segít az embereknek abban, hogy Felsőbb – Énjükkel kapcsolatban kerüljenek, és Valódi Lényükre rátaláljanak, amit mindenki magában hordoz. Vissza kell találnunk önmagunkhoz, mert enélkül nem tudjuk elfogadni az életünket, a létezésünket. Ami a legbecsesebb ajándék! Pontosan ez az amit Bert Hellinger a Szellem-Lélek szabad mozgásának módszerében hangsúlyoz: mondjunk „Igen”-t mindenre, fogadjuk el a hálót olyannak, amilyen és jelentsük ki, hogy ez nekünk: „Jó”!
– Ön szerint eljön majd az idő, amikor webkamerákon vagy a TV-n keresztül a világ különböző pontjairól kapcsolódhatnak be emberek az állításba? A családállítók segíthetik-e közös összefogással a japán radioaktív víz tisztulását a világméretű meditációkhoz hasonlóan?
– A globális célok elsődleges fontossággal bírnak. Bár a Hellinger közösségben sok tapasztalatot gyűjtöttünk a „nagyobb rendszerek” (pl. szervezetek, etnikai csoportok, politikai témák) terén, de csak nemrég kezdtünk fokuszálni a „tágabb” törekvésekre. Ön egy új korszakot vázolt fel és a javaslatokkal egyetértek. Úgy tűnik ideje kiterjesztenünk az állításokat – tiszteletteljes és alázatos hozzáállással – nagyobb célok érdekében. Kipróbálhatnánk, hogy földrajzilag egymástól távol elhelyezkedő emberek vennének részt az állításban web-kamerák, TV segítségével. Szervezhetnénk szerte a világon egyidejűleg tematikus állításokat – például a japán víz tisztulásáért – és megoszthatnánk közösen a tapasztalatokat. Bár az eredményét nem tudnánk olyan kézzel foghatóan mérni, mint Masaru Emoto, aki fényképen örökíti meg a vízkristályokat. És egyénileg is csinálhatnánk magunknak mentális állítást: beengedhetnénk magunkba az állításból jövő pozitív energiát, azért hogy hasson ránk és egyidejűleg a szennyezett területre is, valamint az egész emberiségre. Remélem, egy napon majd valaki elkezdi, és sok követőre talál!
Szabó János