Takler Ferenc, fotó: borigo.hu

Én ebbe a rovatba csak olyan emberekről írok, akiket sikeresnek látok. Az persze más kérdés, hogy ők magukat hogyan ítélik meg. Takler Ferenc borász jót mosolyog nem létező bajsza alatt, amikor közlöm vele, én őt sikerembernek látom. Meg is indokolom, miért.

Az ember úgy képzeli el az állatmentő járőrök munkáját, mint amit a tévében lehet látni. Csapatnyi lelkes, jószívű ember, akik azért küzdenek, hogy az állatok ne szenvedjenek, ezért minden reggel beülnek a szirénázó autójukba és egész nap a vidéket járják, ami ebben az esetben Zala megye. Megmentenek minden bajba jutott kisebb és nagyobb állatot.

Csúnya idők jártak-járnak mostanában a méhészekre. Egymás után kerültek nyilvánosságra a mézhamisítási botrányok, majd azt is megtudhattuk, hogy bizonyos mézek antibiotikumot tartalmaznak. A vásárlók megrettentek, „köszönhetően” a sajtó szenzációhajhászó híradásainak is.

Dr. Eőry Ajándok pályafutását már nagyon régen figyelem, elsősorban azért, mert minden tiltás, lesajnálás, féltés ellenére két dologhoz szemmel láthatóan ragaszkodott. Egyrészt a kínai akupunktúrás gyógyító módszerhez, másrész a hajléktalanok közt végzett segítő-gyógyító munkához.

budaiVadul ollóznak a lábak, mederben hullámzik a víz, ritmusra vitatkozik a kettő egysége – játszva, csukott szemmel, mintha mi sem lenne természetesebb! A mester képet fest maga köré és terelgeti, formázza. Férfi és nő, tisztelet és bizalom, erő és odaadás. Dinamikájuk szerelemről, szenvedélyről, életről kezd el mesélni. Végül a stabil metszetből megszületik a nemek közti energia feszültség - az argentin tangó, hogy tovább sétáljon és táncoltasson. Nyugtalan közös smaragd, örök harc. Misztikum nélküli tűz.