A világirodalom számos kiváló költője intézett már ódát borhoz, italos kulacshoz, a prózaírók étekleírásai pedig könyvtárakat tölthetnének meg, no de, hogy valaki ódát zengjen a túrós csuszához, annak bizonyára komoly oka van.

Alighanem fel kell kötnie azt a bizonyos fehérneműt annak, aki meg akarja szerezni Franz Werfel A meg nem születettek csillaga című regényét. A könnyen olvasható és könnyen eldobható sikerkönyvek világában nem mindig emelhetők le a könyvesboltok polcairól az igazi értékek, például azért, mert ki sem teszik oda őket.

Nem ismerek olyan írót – attól persze még létezhet -, aki arra vállalkozott volna, hogy történelmünk sorsdöntő és tragikus korszakát, az 1916-tól 1943-ig tartó időszakot, magyarán Ferenc József császár halála és a Don kanyari csatavesztés közötti huszonhét esztendőt egyetlen regénybe foglalja.

„Ha az ember ezt a gyönyörűen megírt tanúvallomást elolvassa, közvetlen érintkezésbe kerül az erővel és bátorsággal. Megilletődve teszi le a könyvet, miközben azon elmélkedik – és ez remélhetőleg nem illúzió -, hogy az emberi szellem fölébe tud emelkedni minden szerencsétlenségnek.” (THE TIMES, LONDON 1988. február 29.)